Magyar-történelem szakos középiskolai tanár (ELTE TFK, PTE BTK), közoktatási vezető (BME GTK), köznevelési szakértő. 1997 óta pedagógus, hat évig általános iskolai igazgatóhelyettesként, nyolc évig iskolaigazgatóként dolgozott a józsefvárosi Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskolában. 2013 szeptembere óta dolgozik az RPI-ben, 2013-2014 között köznevelési igazgatóhelyettesként, 2014-2024 között igazgatóként. 2024. augusztus 1-től a Református Pedagógiai Intézet címzetes igazgatója. A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Pedagógiai Karának főiskolai tanára, 2024 szeptemberétől a KRE Pedagógusképző Központjának főigazgatója. Óraadóként tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán (ELTE PPK) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) is. 2014-2021-ig az Oktatási Hivatal (OH) szakmai szakértőjeként előbb a TÁMOP 3.1.5., majd az EFOP 3.1.2. projekt szakértői munkacsoportjában is tevékenykedett. Tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértő, szaktanácsadó, 2014-től mesterpedagógus, 2021-től kutatótanár. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) köztestületi tagja. A keresztyén pedagógusokkal szemben támasztott minőségi és etikai elvárások, valamint azok kodifikációs problémái című PhD-értekezését 2018-ban "summa cum laude" minősítéssel védte meg a KRE ÁJK Doktori Iskolájában. A Magyar Református Nevelés folyóirat főszerkesztője. 2007-ben Zenit 41 Apáczai Diploma Díjjal és Területi Prima Díjjal, 2008-ban Példakép Díjjal, 2011-ben Bárczy István-díjjal, 2013-ban Vajda-díjjal, 2023-ban Szenczi Molnár Albert-díjjal tüntették ki.
Nős, két egyetemista és egy gimnazista gyermeke van.