Tóth Árpád versének címe – Lélektől lélekig – olyan mélységeket idéz fel, amelyek a mindennapjainkban pozitív és negatív töltettel is megjelennek. A vers kicsengése inkább a távolságot szemlélteti, viszont az a téma, amivel a jelenlegi MRN számban foglalkozunk, a pozitív irányba hív bennünket.
A mindennapok tapasztalatához kapcsolódva, a hittanoktató saját hitéből és keresztyén személyiségének formálódásából indulunk ki, majd olyan felvetések és innovatív gondolatok következnek, amelyek a katechézis határterületeit is érintik. Hogyan kapcsolódnak és mit adnak a tanulónak a példaképek, értékek és rítusok? Milyen módon lehet a rugalmas lelki ellenállóképességet (a reziliens gondolkodásmódot) a hittanóra keretein belül fejleszteni, miközben életvezetési alapokat kapnak a diákok a saját életvalóságukhoz? Hogyan lehet a hittanóra a lelki gyógyulás tere?
Mit tapasztal egy iskolalelkész, aki lelkigondozói szemlélettel van jelen a diákok között? Hogyan lehet lelki szempontokat is figyelembe véve értékelni és segíteni a veszteségfeldolgozást? Mit jelent együtt örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal a gyermekek, fiatalok közötti szolgálatban?
Ezekre a kérdésekre keresünk tudományos válaszokat, a mindennapi tapasztalatainkat és Pál apostol tanítását is szem előtt tartva: "Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét." Gal 6,2