Ezékiel látomása a csontok feltámadásáról

Két ünnep között vagyunk. Átéltük a feltámadás örömét húsvétkor, és készülünk pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésére. Mindkét ünnep az új kezdet lehetőségét hordozza magában. A húsvét a halál legyőzésével Jézus Krisztus által, az örök életre nyit utat. Pünkösd ezt a földi életünket újítja meg, azáltal, hogy Isten

Szentlelke újjászületést, megtérést hoz, új emberré tesz.

Az Ószövetségben Ezékiel látomása ezt a kettőt foglalja össze. A babiloni fogságban lévő nép látta Jeruzsálem pusztulását. Azzal a kérdéssel nézett szembe, hogy vajon van-e esély arra, hogy ebből a fogságból Isten kiszabadítsa őket. Azt tapasztalták, hogy a babiloni birodalom hatalmas, gazdag, Marduk (babiloni bálvány) isten kultusza virágzott. Mintha győzött volna Marduk Jahve felett. Isten ekkor a kétségbeesett néphez vigasztaló igékkel küldte a prófétát, fordulatot ígért. Az első prófécia, amely a fordulatról szól, a csontok megelevenítését leíró látomás. Ezzel üzeni Isten a népének, hogy az ország katasztrofális elpusztulása után is van remény, mert Isten még a halottakat is életre tudja kelteni. Ebben az időszakban nemcsak a vigasztalás Igéire volt szüksége Isten népének, hanem a lelki megújulásra is.

 

 

 

Ezékiel látomása Izráel újjáéledéséről

(Ezékiel 37,1—14)

 

Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem:

– Emberfi a! Életre kelnek-e még ezek a csontok?

Én így feleltem:

– Ó, Uram, URam, te tudod!

Akkor ezt mondta nekem:

– Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen nagy zörgés támadt, a csontok pedig remegni kezdtek, és egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem:

– Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!

Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Akkor ezt mondta nekem:

– Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja:

Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból,

én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az ÚR.