(Lukács 10,38–42)
Vendégségre várva
—Mária! Mária! Hol vagy? Gyere gyorsan! Mindjárt itt vannak.
—Itt vannak? Hozzánk jönnek? De jó!
—Most jött a hír, hogy beértek a városba. Gyere, elő kell készítenünk mindent! Ennyi férfinak enni kell. Nem lehet, hogy étlen, szomjan maradjanak. Gyorsan gyúrd a kenyeret, én készítem a húst.
—Megyek már. De mikor érnek ide? Úgy várom őket!
—Ne csak a kaput lesd, hanem a kezed is járjon! Nem tudok mindent egyedül megcsinálni.
—Lehet, hogy nem is éhesek, minek annyit kapkodni, ha hozzánk jönnek, nem rohannak sehova.
—Mi az, hogy nem is éhesek? Csak nem képzeled, hogy a mi házunkban nem kapnak bőségesen enni? Mit szólnának, ha nem fogadnánk szeretettel a vendégeinket!
—Szeretettel igen, de még milyen nagy szeretettel! Csak kapkodással nem.
—De ha nem sietünk, nem lesz időben kész az étel. Milyen vendéglátók lennénk akkor?
—Én már azt várom, hogy hallgathassam, ahogy beszél.
—Még hogy hallgatni! Egy asszonynak semmi keresnivalója a férfiak között. A te dolgod, hogy segíts nekem az ételek elkészítésében és felszolgálásában.
—Jó, jó, de azért én jobban szeretném hallgatni Őt.
Miután elmentek a vendégek
—Úgy szégyellem magam. Ne haragudj, Mária. Nem kellett volna Őt kérnem, hogy szóljon rád. De azt hittem, hogy látja, mennyit fáradozom értük. Hogy egyedül vagyok, mert te csak Őt hallgatod.
—Nem kell szégyellned magad, Márta. Te igyekeztél mindent megtenni. Csak a lényegről feledkeztél meg.
—Igen, már tudom, hogy nem az a baj, hogy fontosak a dolgaim, hanem az, hogy nem tartottam be a helyes sorrendet. Fontosabb volt nekem, hogy minden rendben legyen a vendégek körül, aggódtam, hogy mit szólnak, ha nem lesz minden tökéletes, közben meg elfelejtkeztem a legfontosabbról, hogy Őt hallgassam.
—Szerintem most már meghallottad te is Őt.
Olvasd el a Bibliában a két testvér történetét!
Gondold végig! Beszéljétek meg!
- Beszélgessetek arról, hogy te hogyan készülsz egy vendégségre!
- Mit gondolsz, kik lehettek a vendégek, és mi történhetett a két beszélgetés között?
- Játsszátok el a jeleneteket!
- Te melyik testvérhez hasonlítasz?
Mária és Márta története
(Lukács 10,38—42)
Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.
Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt:
Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra
hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!
Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.
Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
A Biblia korában a vendégszeretet kötelesség volt, mivel az utazó élelmet és főként vizet nem tudott eleget magával vinni. A betérő vendégnek először vizet adtak lábai megmosására, vagy megmosták a lábát. Ezután a szokásosnál gazdagabb étkezés következett a vendéglátó módja szerint. Ellátták a vendég kíséretét is.
Jézusnak nem volt állandó szállása, útjain a vendégszeretetre volt utalva, ugyanígy az apostolok is.
Ez a történet azonban nemcsak a vendégszeretetről szól. Annál sokkal többről. Mária és Márta döntéshelyzetben van. Jézus meglátogatta őket, és hallgathatnának Rá, tanulhatnának Tőle. Márta ugyanúgy szerette Jézust, mint Mária, de ebben a helyzetben előrébb helyezte a feladatait Isten Igéjénél. Jézus megfeddése ezért szeretettel van tele, és nem bántani akarja Máriát. A figyelmét hívja fel arra, hogy legyen az életében fontossági sorrend. Ez a figyelmeztetés nekünk is szól. A Biblia tanácsa, hogy legyen az életünkben az első Isten és az Ő Igéje. Minden pedig ezután jöjjön, mert akkor mindent Isten Igéjén keresztül fogunk nézni.
„Keressétek először Isten
országát és az ő igazságát,
és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Máté 6,33
Bibliai kvíz
- Melyik városhoz fekszik közel Betánia?
- Hogy hívták Mária és Márta testvérét, akit Jézus feltámasztott?
- Gyűjtsetek olyan bibliai történeteket, amelyekben a vendégszeretet jelenik meg!
Feladattár
- Jellemezd Máriát és Mártát!
- Kinek a természete áll hozzád közelebb?
- Melyik nehezebb számodra: csendben meghallgatni valakit, vagy odaadóan,
- lelkesen munkálkodni valamiért? Miért?