4. Jézus megkenetése Betániában

Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:

– Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?

De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

Jézus erre így szólt:

– Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!

 

 

Az egyházi év ritmusában az ünnepek rítusának a helye

 

Ritmus: Időbeli szabályos váltakozást, ismétlődést jelent. A fenti kifejezések legtöbbjének, a hozzájuk kapcsolódó eseményeknek van egy ritmusa. Újból és újból megismétlődik, általában szabályos időközönként. Van köztük olyan, ami csak generációként ismétlődik, van, ami hetente, naponta.

 

Rítus: Vallási szertartás megszokott rendjét, bevett, szokássá vált viselkedési formát jelenti. Ezekhez az eseményekhez meghatározott tevékenység is kapcsolódik, amit automatikusan vagy hosszabb felkészülés után végzünk el. A reggeli fogmosás már önkéntelenül is megy, míg egy esküvőre hosszasan készül az ifjú pár.

 

 

Az egyházi év ritmusában jutunk el az ünnepek rítusába. Jézus idejében is megvoltak ezek a ritmusok és rítusok. Akikkel Jézus találkozott, azok számára viszont mindez teljesen új értelmet nyert.

Mária, Lázár testvére már sok temetésen vett részt, ismerte annak menetét, szertartását,

a sirató énekeket, a vigasztalók látogatásának rendjét. De most átélte, hogy Jézus jelenléte ezt teljesen átalakítja, hiszen a lezárt sírt felnyitja, a halálból életet fakaszt. Mária számára a temetés rítusa a feltámadás csodájával záródott.

Mások Lázár feltámasztását nem csodának, hanem zavargásnak élték meg. A farizeusok a közelgő páskára készültek, és csak amiatt aggódtak, hogy nehogy zavargás legyen az ünnepen, ezért Jézus elfogását tervezik. Nem látták meg, hogy az ünnep rítusa Jézusban teljesedik be.

Mária egy mindennapos cselekedetet, a vendég lábának megmosását vallásos rítussá tette azáltal, hogy kifejezte vele Jézus iránti háláját, hódolatát, amit érzett testvére feltámasztása miatt. Miközben a tanítványok nem értik, csak a kenet árára figyelnek, Jézus rámutat arra, hogy Mária tette nem csak ott volt jelentős, hanem valami sokkal fontosabbat előlegezett meg: Jézus halálát.