Gondold végig! Beszéljétek meg!
Tudod-e?
Az akrosztichon: versfőkbe (vagy a vers más részébe, így a sorvégre) rejtés. Azaz valamilyen információnak, például a szerző nevének vagy üzenetének elhelyezése. Az ilyen költeményekben a sorok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy mondást tartalmaznak. A reneszánszban divat volt, Balassi Bálint is élt vele.
A hit kifejezésének lehetősége: az írás
Már a Biblia is tartalmaz költeményeket, melyek legtöbbször imádságok, himnuszok, mint például a zsoltárok. A reformáció és az irodalom kezdettől fogva szervesen összekapcsolódott. A reformáció tanításait többnyire külföldön tanuló diákok hozták haza, s szinte mindegyiküknek volt irodalmi tevékenysége is. Nem véletlen, hogy más országokhoz hasonlóan nálunk is a Szentírás lefordításának nagy munkája meghatározó szerepet játszott a magyar nyelv elterjedésében és színvonalas használatában.
A reformáció a 16. században megteremtette azokat a sajátos irodalmi műfajokat is, melyeket az írók, költők később is használnak. Ezek egy része az istentisztelethez, liturgiához kötődő egyházi szellemű művek: prédikációk, imádságok, lelki énekek, versek, zsoltárok és parafrázisaik (átirataik), de ide kapcsolhatóak a hitviták, melyek sokszor drámában tükröződnek, verses bibliai históriák, a magyar nép szenvedéseit bemutató jeremiádok.
Az irodalmi megnyilatkozás elsősorban az Istennel való kapcsolatot fejezi ki, egyéni vagy közösségi módon. A protestáns írók, költők a Szentírás ismeretét, lelkületét beépítik költészetükbe, írásaikba, ezzel fogalmazva meg hitvallásukat, könyörgéseiket, figyelmeztetésüket, kétségeiket. A leírt szavak kifejezik, segítik számukra és olvasóik számára is az Isten-kapcsolat megélését, elmélyülését.
Bibliai kvíz
Feladattár