A munka Isten által adott feladatunk
Már megint felkelni. Már megint egy új nap. Már megint hétfő, a legnehezebb. Már megint témazárót írunk. Tanultam, de már megint nem eleget. Délután már megint edzés, hétvégén meccs. A tesómra is már megint nekem kell vigyázni. Ma már megint én vagyok a soros a mosogatásban is.
Gondold végig! Beszéljétek meg!
Imádkozzál és dolgozzál!
A bencés rend jelmondataként vált ismertté ez a gondolat, de tökéletesen kifejezi azt, amire Isten a munkát szánta. Isten nem átokként adta az embernek a munkát. Már a teremtéskor is kapott az első emberpár feladatot: művelnie és őriznie kellett az Éden kertjét. A bűneset eredménye, hogy a munka kemény, és néha eredménytelen. A Tízparancsolatban arra is utat mutatott Isten, hogy hogyan lehet helyes egyensúlyt tartani. A 4. parancsolat arról szól, hogy ideje van a feladatok elvégzésének, és ideje a pihenésnek, feltöltődésnek is.
Az imádsággal végzett feladatok más „szájízűek”. Ezeknek a feladatoknak, az ilyen munkáknak öröme van. Elkérhetjük Istentől a feladatainkat. Kérhetünk Tőle erőt azok elvégzéséhez, akár iskolai feladatról, házimunkáról vagy majd felnőttként a munkahelyünkön végzett feladatokról is legyen szó. Sőt: dolgozhatunk úgy, hogy a munkánk önmagában is imádsággá lesz. Azért, mert abból, ahogyan elvégeztük a feladatainkat, az is nyilvánvaló lehet, hogy követjük és szeretjük az Istent.
Játék a szavakkal: Orando et laborando
Bibliai kvíz
Ora! – Imádkozz!
Az ősi bencés mondat első fele arra szólít fel, hogy lépjünk kapcsolatba Istennel. A középkori szerzetesek imádsággal kezdték és imádsággal fejezték be a napot. De napközben is többször voltak imaórák, amikor zsoltárokat imádkoztak.
Labora! – Dolgozz!
Az imádság – munka ritmusa jellemezte a szerzetesek életét. Tudták azt, hogy mindkettő Istentől rendelt feladatuk. A munkához erőt az imádság adott, a munkában megfáradtat az imádság pihentette. A bencés jelmondat második fele arra tanít, hogy a munka Istentől adott feladatunk. Ezt Istentől elkérve és elé víve lehet végezni.
Oratórium – imaterem, az imádság helye
Az imádság helye nem csak ma, régen is bárhol lehetett. A kolostorokban egy kisebb helyiség az oratorium. Itt gyűltek össze a szerzetesek imádkozni. Elkülönülve a hétköznapi tevékenységek helyszínétől, eltávolodva a világtól, elcsendesedve a zajoktól. Mert ez az imádság helye. A Debreceni Református Kollégium imatermét is így nevezik.
Laboratórium – munkahely, ahol dolgozni lehet
Elmélyülten, együtt másokkal, belemerülve, aprólékosan, kitartóan, újra és újra nekikezdve, fáradtan vagy fáradhatatlanul, kísérletezve. Az oratóriumból ide vezet az út. Innen az oratóriumba visz vissza.
Orando – Imádkozva
A Debreceni Református Kollégium jelmondata nem felszólít, hanem egy tapasztalatot közvetít: csak imádkozva működnek a dolgok az ember életében. Aki imádkozva indul egy napnak, az a nehézségekre is más lelkülettel tekint. Imádkozva készül a feladataira, imádkozva osztja be az idejét. Egy alaphozzáállás. Az élete része az imádság. Nem felszólításra, hanem természetesen, magától értetődőn.
Laborando – Dolgozva
Nem egy ritmusban váltakozva, hanem egyszerre van jelen mindkettő. Imádkozva dolgozni, dolgozva imádkozni. Aki így éli meg a hétköznapjait, annak a munkája öröm, az imádság felüdülés. Ahogy végzi a munkáját valaki, azzal is imádkozik, azzal is dicséri Istent. Természetesen, magától értetődőn.
A Debreceni Református Kollégium Oratóriuma
Kémiai laboratórium
A Debreceni Református Kollégium része
a Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Feladattár