18. Pál apostol útja Rómába

(Apostolok cselekedetei 27–28)

Közmondás:

„Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot.”

Monológ: Málta szigetén úton útfélen különleges kopogtatókat lehet látni. Kopogtatók, melyek jeleznek, hogy bebocsátást kér valaki. Azután kitárul az ajtó, és beléphetek a házba. De néha nem nyílik. Nem vár senki ott. Lehet, hogy rossz ajtón kopogtattam? Ilyenkor úgy tűnik, bezárul egy lehetőség. Nehéz továbbmenni, amikor arra számítottam, hogy itt befogadnak. Hogyan tovább? Mit tegyek? Feladjam? Fordítsak hátat az egésznek? Vagy keressek valami újat?

         Gondold végig! Beszéljétek meg!

  • Mit gondolsz, mit jelképez az ajtó a közmondásban? És a monológban?
  • Milyen nehézségeket éltél meg mostanában? Hogyan küzdötted le?
  • Történt már olyan az életedben, hogy valami váratlanul bezárult,
  •  majd váratlanul más nyílt ki? Amikor új lehetőségeket találtál?

Pált Rómába viszik

(Apostolok cselekedetei 27–28)

Pál apostol életében kétévi jeruzsálemi fogság zárt ajtaja után Isten egy Rómába vezető utat nyitott meg számára. Mivel római állampolgárként a császárra apellált, ezért Rómába küldték. Hosszú és kalandos hajóúton át jutott el Rómába. Látszólag bezárva, de közben új és újabb lehetőségeket nyitott előtte Isten. Bár közben hajtótörést is szenvedtek, de eljutottak Rómába. Pál apostol életéről innentől nem tudunk sokat, valószínűleg Rómában halt meg.

Az út kezdete

Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak. Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra…

Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:

– Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.

De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. … Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében.

 

A vihar

Nemsokára azonban a sziget keleti irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. Mikor az magával ragadta a hajót, … rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. … Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább.

A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.

Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt:

– Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.

 

Hajótörés Máltán

Még hosszú ideig hánykolódtak a tengeren, majd 14 nap múlva partot értek.

 

Amikor megvirradt, … egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. … Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett.

A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért  visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.

Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz:

– Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon.

Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. ... Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.

Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket. Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.

 

Úton Rómába

Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt...

…egy nap múlva feltámadt a déli szél, másnap Puteoliba értünk. Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig… Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.

A siracusai kikötő napjainkban

Colosseum

       Tudod-e?

A Szent Pál-sziget egy lapos kis sziget Máltán, a Szent Pál-öbölben. A sziget hossza 100 méter, területe 0,01 km². A hagyomány szerint Kr. u. 60-ban itt szenvedett hajótörést Pál apostol.

A sziget emiatt viseli az ő nevét. 1845 óta szobor is emlékeztet az apostol itt jártára.

Lakói nincsenek, az egyetlen farmer több évtizede elhagyta a szigetet. Ma népszerű merülőhely a búvárok számára.

Pál fogolyként érkezett Rómába, mégis tudta, hogy Isten küldte oda, hogy az ottani gyülekezet számára is hirdesse Krisztus szavát. A birodalom fővárosában is el kellett hangoznia az evangéliumnak. Pál erre tekintett az egész úton, ez volt a reménysége a nehéz helyzetekben, és ezért adott hálát, amikor megérkezett.

 

„…hálát adott Istennek,
és megtelt bizakodással.”

Apostolok cselekedetei 28,15

 

        Bibliai kvíz

  • Miért kellett Pálnak Rómába utazni?
  • Mi az Eurakviló?
  • Miért volt Pál biztos a megmenekülésükben?
  • Milyen csodák történtek Máltán?

 

Feladattár

  1. Játsszátok el az utazást jelenetenként, váltogatva a szereposztást! Beszéljétek meg, hogy melyik szereplőnek mi volt a nehéz!
  2. Készítsetek közösen képregényt Pál római útjáról!
  3. Pál bátorította a hajón lévőket, akkor is, amikor már kilátástalannak tűnt a helyzetük. Neked milyen bátorítás segít ilyenkor? Fogalmazd meg!
  4. Kinek van most a környezetedben szüksége bátorításra? Keresd a módját,  hogy ezt megtedd!
  5. Isten Igéje is bátorít, sokszor kezdődik egy-egy mondat úgy, hogy „Ne félj…” Keress egy ilyet, és írd arra a füzetedre, amelyik tantárgyból leginkább  bátorításra szorulsz!