Pál apostol missziói útjai

Ha a gondolattérképet alaposan megnézed, akkor láthatod, hogy amit Isten Saulként adott neki, azt hogyan használta a későbbi apostoli szolgálatában. Mivel ő nem Palesztinából származott, ezért ismerte a szórványban élő zsidók helyzetét. Jól tudott görögül, így Kis-Ázsia és a Római Birodalom görög nyelvű lakóit meg tudta szólítani. De Jeruzsálemben tanulva farizeusi iskolában, alaposan megismerte a mózesi törvényeket, a próféták írásait is, így az útjai során a zsinagógákban tudott szólni a távolabbra szakadt zsidókhoz. Római polgárként pedig védelmet élvezett különböző helyzetekben. Megtérése után a keresztyének eleinte bizalmatlanok voltak vele szemben, de a Ciprusról származó Barnabás vette maga mellé útitársnak.

Kettőjüket az antiokhiai gyülekezet küldte el a missziói szolgálatra. Pál 3 missziói útra ment. Sokféle adottságával, képességével végezte ezt a feladatot. Pál a saját életében megtapasztalta azt, hogy milyen nagy változást hoz a Jézussal való személyes találkozás. Ennek az örömével, lelkesedésével, erejével tudta végezni szolgálatát még a legnehezebb helyzetekben is, és ez által terjedt az evangélium ott, ahol ő hirdette azt. Ahol ellenségesen fogadták, ott is volt mindig néhány ember, akinek az életében megtörtént a fordulat, és Krisztus követője lett.

Az első missziói út

Az első missziói útja során Kis-Ázsiát járta be, ahol legkülönbözőbb helyzetekbe került, melyekre korábban nem is gondolt. Sokszor üldözték a hite miatt, mégis a missziói utak során igyekezett minél több helyre elvinni Isten Igéjét. Hirdette azt, amit ő is megértett és megtapasztalt: Jézus Krisztus hívogató, bűnbocsátó és feladatot adó kegyelmét.

Pál Lisztrában (Apostolok cselekedetei 14,8—18)

Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá:

– Állj a lábadra egyenesen! – Ekkor az talpra ugrott, és járt. Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak:

– Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!

Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik.

Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak:

– Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.

Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.

A második missziói út

A második missziói út célja az volt, hogy a már korábban bejárt kisázsiai területeken a gyülekezeteket meglátogassák, bátorítsák. A második missziói útra Pál apostol új kísérővel érkezett, mert Barnabással vitába került. A vitát János Márk személye okozta, aki Barnabás unokaöccse volt, és az első útra velük elindult, de igen hamar visszafordult. Amikor a második útra is velük akarta vinni Barnabás a rokonát, Pál határozottan nemet mondott. Fontosnak tartotta az elköteleződést, kitartást a szolgálatban. Így a második út alkalmával Barnabás helyett Szilász volt az apostol mellett. Most szárazföldön utaztak. Nem könnyű természeti környezetet jártak be, 3500 méteres magasságokat meghaladó hegycsúcsokkal és hegyvonulatokkal megtűzdelt utakon keresztül. Ezen az úton álmában egy macedón férfi hívására lépett át Európába, és indult el az európai misszió. Olyan gyülekezetek születtek itt, melyeknek később levelet is írt Pál: Filippi, Kolossé, Korinthus. Pál ezekről az időszakokról így ír a korinthusi gyülekezetnek:

…többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek,

háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.

(2Korinthus 11,23—28)

A harmadik missziói út

A harmadik missziói út célja az volt, hogy a már megalakult keresztyén közösségeket erősítse Pál, illetve az időközben kialakult gondokra és kérdésekre választ adjon. Pál apostol harmadik missziói útja súlypontjának helye Efezus városa lett. Az itteni három éves tartózkodása alatt az apostol tanított Jézusról, hirdette Isten Igéjét és csodák is történtek. Ezek hatására sokan megtértek. Ugyanakkor sokat hadakozott az ottani Artemisz (Diána) istennő követőivel. Végül menekülnie kellett. Macedóniába ment, és onnan egy hosszas úton Jeruzsálembe. Annak ellenére ment oda, hogy tudta: Jeruzsálemben fogság vár rá.