A sziklamászó monológja
Itt lógok a kötélen. Alattam a mélység, fölöttem még magasan a cél. Szeretnék feljebb jutni. Hova lépjek? Meddig tart az erőm? Mászom fölfelé, de kicsi vagyok. Nem érem még át azt a távot, amit a nagyobbak.
Mibe kapaszkodjam? Hogyan tovább?
Egy kéz nyúlik felém. Megkapaszkodom. Tovább vezet. Így már elérem a célom.
Gondold végig! Beszéljétek meg!
Mit érzel lehetetlennek? Mi az, ami teljesíthetetlen számodra?
Mit teszel ilyenkor? Megfogalmazod ezeket? Vagy lesöpröd, hogy majd úgyis elmúlik? Magadba roskadsz? Feladod? Szomorúság jár át? Elkeseredsz? Megosztod másokkal? Segítséget kérsz? Kihez fordulsz ilyenkor?
Mit érzel? Kishitűséggel tölt el? Elcsüggedsz? Hol keresed a kapaszkodót?
Miben bízol ilyenkor? Kiben bízol ilyenkor? A kapcsolataidban? A családodban? A barátaidban? Az anyagi javaidban? Saját magadban?
Számtalan kérdés, amire nehéz válaszolni. Sokszor a tehetetlenség kérdések örvényeként húz a mélybe. Úgy érezhetjük, hogy egyre több megválaszolatlan kérdés van bennünk, amelyek mint hullámok összecsapnak a fejünk felett. Ilyenkor egy dolog segít: nem a kérdés, hanem a kiáltás. Ahogy ezt Péter is tette a következő történetben.
Ki az melletted, akiben igazán meg tudsz bízni?
Egy reménytelennek tűnő helyzetet olvashatunk az alábbi történetben. Jézus mégis megoldást tudott adni rá.
Jézus a tengeren jár
(Máté 14,22—33)
Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva.
Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
Péter ekkor így szólt hozzá:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
Ő pedig így szólt:
– Jöjj!
És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
És amint beszálltak a hajóba, elült a szél.
A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
Péter kiáltott, amikor süllyedni kezdett. Amíg Jézusra nézett, Benne bízott, addig lehetségesnek tűnt a lehetetlen is, de amint a viharra, a körülményekre tekintett, bizalmatlansága kerekedett felül. Jézusban bízhatunk akkor is, ha lehetetlennek tűnik egy helyzet, Ő mindig segít. Talán nem éppen úgy, ahogyan várnánk, de megoldást ad mindig. Ő meg tud tartani és segítséget tud adni. Csak kiáltani kell bizalommal, ahogy Péter is tette: „Uram, ments meg!”, és elfogadni a felénk nyújtott kezét.
„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Máté 14,27
Tudod-e?
Jézus korában az éjszakát este 6 órától reggel 6-ig négy, egyenként három órás „őrváltás”-ra osztották. A történetben leírtak tehát hajnali három körül mehettek végbe.
Bibliai kvíz
Feladattár