Huszár Gál, a nyomdász
Bár menekült volt, de nem szegény emberként érkezett a városba, hanem megpakolt szekérrel. Tudós volt, irodalmár és református lelkipásztor. Iskolát is alapított.
Saját nyomdája volt. Debrecen első (és akkor egyetlen) nyomdáját ő indította be.
A reformáció korában, üldözött lelkipásztorként is az Istennek való szolgálatot tekintette elsődlegesnek. Isten ügyében használta a „gazdagságát”. Magyar nyelvű Bibliát, református énekeskönyvet nyomtatott akkor, amikor még alig volt magyar nyelven könyv.
Albert Schweitzer, híres orvos és orgonaművész
Tudós, lelkipásztor, és sikeres, elismert orgonaművész volt, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 38 évesen, sikeres emberként, 3 diplomával a kezében Afrikába ment, hogy betegeket gyógyítson.
Létrehozott egy őserdei kórházat, melyet az első világháborúban leromboltak. Afrikába való visszatérése után orgonahangversenyeket adott, és azok bevételéből újjáépítette a kórházat. Orvosi munkáját úgy élte meg, mint Jézus hívására adott válaszát.
Albert Schweitzer és Huszár Gál felismerték azokat a kincseiket, amelyeket Istentől kaptak. Használták ezeket. Nem maguknak akarták megtartani, hanem a tehetségüket, adottságukat használták arra, hogy másokat gazdagítsanak. Azokat, akik szegényebbek voltak, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Komolyan vették Jézus tanítását.
Isten mindenkinek ad ajándékokat. Lehet, hogy nincs nagy bankszámlánk, vagy sok szekrényünk tele márkás ruhával. Talán drága autónk sincs, vagy sok házunk – de abban biztosak lehetünk, hogy van valamink, amivel tudunk másokon segíteni. Keressük a saját éltünkben azokat a javakat, amiket Isten nekünk adott! Keressük annak a lehetőségét is, hogyan használhatjuk jól azokat!
Gondold végig! Beszéljétek meg!
- Mi a közös a két életútban?
- Milyen javai voltak Huszár Gálnak és Albert Schweitzernek?
- Hogyan használták ezeket Isten dicsőségére?
- Mit gondolsz, neked milyen javaid vannak?
- Te hogyan tudnál ezekkel másokon segíteni?
Huszár Gál (1512?–1575)
A XVI. század magyar művelődéstörténetének egyik legérdekesebb alakja, jelentős nyomdász, reformátor. Tudós ember, iskolaalapító, irodalmár, lelkipásztor egy személyben.
Élete első negyven évéről nem sokat tudunk. 1553-ban jelenik meg Magyaróváron mint lelkipásztor. Lelkésznevelő iskolát tart fenn, közben sok hívet szerez az Istennek. Itt beindul az óvári nyomda, ahol megjelenteti az első magyar nyelven nyomtatott prédikációs könyvecskét. A reformáció tanait hívő és hirdető Huszár Gál ténykedése szemet szúr a katolikus egyház képviselőinek. Menekülnie kell, ha nem akar hite miatt börtönbe jutni.
Kassán a megüresedett lelkészi állást kínálják fel Huszár Gálnak, aki ebben az időben már kiváló szónok, irodalmár hírében áll. Óvári kiadványai azt bizonyítják, hogy a nyomdászmesterséget is kiválóan elsajátította. Hite és nyomdája miatt azonban Kassán sincs nyugalma.
Amikor csellel el akarják vitetni Huszár Gált az egri tárgyalásra, a hívek a katonaság és Bornemisza Péter segítségével megszöktetik a nyomdász prédikátort Kassáról. Debrecen, a magyar reformáció fellegvára lesz az új lakhelye.
Huszár Gál mellszobra a debreceni,
ma is működő Alföldi Nyomda udvarán
A Kassáról elmenekített betűkészletével beindítja Debrecen első nyomdáját. Nagy szükség volt már a könyvnyomtatásra, hiszen ebben az időben szervezte a reformált egyházat a városban Méliusz Juhász Péter, a nagy tehetségű prédikátor.
Huszár Gál 1562-ben, másfél év után elhagyta a várost, ahol nem végzett lelkipásztori szolgálatot, visszatért Dunántúlra, Pápára és ismét lelkész lett. Felszerelésének egy része viszont Dberecenben maradt, és így ott tovább élt a nyomdászat, s él már több mint négyszázötven éve, ma Alföldi Nyomda néven.
A Huszár Gál által 1560-ban nyomtatott énekeskönyvből származó énekeket tartalmazza: ilyen a 151. és a 372. számú.
Református Énekeskönyv, 151. dicséret
Albert Schweitzer (1875–1965)
Strassbourgi lelkipásztor, teológus, híres orgonaművész, aki fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy legfeljebb harmincéves koráig él a tudományoknak és a művészeteknek. Ezután olyan hivatásnak szenteli magát, amivel közvetlenebbül szolgálhatja az emberiséget. Majd tíz évvel később akadt kezébe a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság egyik füzete. Segítőket kerestek a missziós munkához: „Az egyháznak olyan emberekre van szüksége, akik a Mester hívására egyszerűen így válaszolnak: Ímhol vagyok, Uram!” Ezt olvasva Schweitzer ezt vetette papírra: „Keresgélésem végéhez értem.”
30 éves korában, teológiai tanárként, elismert orgonaművészként iratkozik be az orvosi egyetemre. 1911 decemberében tette le utolsó vizsgáját, majd a trópusi betegségek gyógymódjait tanulmányozta, s időközben házasságot kötött Helene Bresslauval, aki a kedvéért ápolónői képesítést szerzett.
1913 és 1917 közé esett Schweitzer első tartózkodása Afrikában, a gaboni Lambarénében. Ennek a négy évnek a tapasztalatait foglalta össze „Az őserdő peremén” című művében. A gyógyítást egy tyúkólból átalakított rendelőben kezdte meg. Ez a „kórház” a következő hónapokban egy hullámlemez barakkal és néhány fűkunyhóval bővült. Ígéretével ellentétben – a helybeliek kérésére – prédikációkat is tartott. A betegek élelmezését a környékbeliek szegényes adományaiból oldotta meg.
A világháborúk viszontagságai sem tántorították el attól, hogy az őserdő mélyén folytassa hivatását. Rendszeresen visszatért Európába, később Amerikába is ellátogatott, ahol előadásokat, orgonahang-versenyeket tartott, hogy ezzel is támogatást szerezzen a kórházának.
Munkája elismeréseként 1953-ban neki ítélték a Nobel-békedíjat.
A kórházfalu – Lambaréné, Gabon
„1959-ben már 52 épületből állt a kórház, ahol több mint 500 beteget ápolnak. Ezzel egyidőben felépült a 250 leprást gondozó telep is. Valóságos kórházfalu ez. Ne gondoljátok azonban, hogy ez a kórház olyan, mint amilyet itthon láttok. Ezek fából ácsolt épületek, pálmalevéllel födve. De milyen praktikusak, mert a 45 fokos hőségben is hűvösen tartják a kórtermeket.
Mégis, minden egyszerűsége mellett is, van benne valami különleges, valami nagyszerű. Itt mindenki mindenkivel törődik, segít rajta, vigasztalja, imádkozik vele vagy érte. Van a kórházfalunak kis temploma is, ahol minden este istentiszteletet tartanak. Legtöbbször Schweitzer prédikál. Orgonává átalakított harmóniumán Bach-muzsikát játszik, majd Bibliát olvas és imádkozik. Az igéhez rendszerint rövid magyarázatot is fűz, olyan egyszerűt, hogy a gyermek is megérthesse. Ezek az egyszerű emberek pedig szívükbe zárják minden szavát, mert érzik, hogy nagyon szereti őket.”
György Antal: A hit példaképei (részlet)
Albert Schweitzer orgonál
© Archives Centrales Schweitzer Gunsbach
Kórházfalu, Lambaréné, Gabon
© Archives Centrales Schweitzer Gunsbach
„Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak
el nem avuló erszényeket,
el nem fogyó kincset a mennyben…”
Lukács 12,33
