„Aki a Felséges rejtekében lakik,
a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az Úrnak:
Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”
Zsoltárok 91,1–2
Az Úr biztos menedék
(Zsoltárok 91,3–5.9–13)
Mert ő ment meg téged
a madarász csapdájától,
a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged,
szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel,
sem a suhanó nyíltól nappal…
Ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát,
eltiprod a fiatal oroszlánt
és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám,
megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom,
vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
Megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szabadításomban.
A vár Isten erejének jelképe a Bibliában. Mindig számíthatunk arra, hogy Isten meg tud menteni bennünket, ahogyan az erős vár biztonságot, oltalmat nyújt lakóinak. Ezzel a gondolattal bátorít az evangélikus felekezetűek köszöntése: „Erős vár a mi Istenünk!”
Isten veled van, amikor védtelennek érzed magad. A Mindenható Úr, aki mindent tud és mindent megtehet, számon tartja félelmeidet és szomorú napjaidat, gondjaidat is. Vigasztalásával, erejével segítségedre siet, mint ahogyan az anyamadár gondozza és védelmezi fiókáit
