„Terméssel szakadásig megrakott körtefa állott szőlőnk közelében. Körtéi sem szépek, sem kiváló jóízűek nem voltak. Rendetlen szokásunk szerint késő éjig játszottunk a tereken, azután neveletlen suhancok módjára kimentünk leverni és ellopni a gyümölcsöt. Rengeteg sokat elvittünk. Nem ettük meg – csak keveset –, hanem elszórtuk. Jó lesz a sertéseknek. Éppen csakhogy a gyönyörűségünk meglegyen, hogy tilalmas dolgot cselekedtünk. …
Ilyen volt az én szívem, ilyen volt Uram, amelyen aztán mégis megkönyörültél, mikor igen mélyen elbukott. Vallja meg most ez a szív, mit akartam én tulajdonképpen, mikor ingyen vétkeztem s vétkemnek semmi más oka nem volt, mint maga a bűn.”
(Augustinus: Vallomások, 2. könyv, IV. fejezet)
A körtelopás esetét egy olyan ember írta le, akinek Isten egészen megváltoztatta az életet. Augustinusnak hívták. Saját önéletrajzi írásaiból kiderül, hogy megtérése előtt sok rossz dolgot tett és kicsapongó életet élt. Isten azonban lehetőséget adott neki a változásra. Megtérése után korának neves keresztyén vezetője lett. A könyvei máig ismertek és nagy hatásúak.
Feladattár
- Történt-e már veletek hasonló? Ti milyen esetet tudnátok elmesélni?
- Tudsz-e a fenti történethez hasonló magyar irodalmi példát mondani?
Aurelius Augustinus rövid életrajza
1. A kezdetek
Augustinus Észak-Afrikában, Thagaste városában született. Apja városi tisztviselő volt. Nagyon szerette volna, hogy fia sikeres, híres ember legyen. Édesanyját Mónikának hívták. Ő keresztyén volt. Az volt a vágya, hogy fia is Jézust kövesse. Sokat imádkozott ezért. A sírva imádkozó asszonyt így vigasztalta lelkésze: „Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!” (Vallomások, III. könyv, 12. fejezet)
Az édesanya kívánsága csak hosszú évek után teljesült. Augustinus írásaiban megvallja, hogy a körtelopáson kívül milyen sok alkalommal választotta a jó helyett a rosszat. Könnyelmű életet élt, nem hallgatott anyja figyelmeztetéseire. 32 éves korában, Milánóban élte át élete nagy átváltozását. Már járt istentiszteletre, és az igehirdetésekből megértette, hogy másképpen is lehet élni. Egyszer egy részeg koldust látott, akivel mások tréfálkoztak. Augustinus arra gondolt, hogy hiábavaló a tudása, s minden, amit elért – egyszer ő is ilyen lesz, mint ez a koldus, az ő élete sem ér többet. Ezután még nagyobb vágyakozással olvasta a Szentírást, és elhatározta, hogy megkeresztelkedik.
2. Augustinus megtérése
Így írja le megtérésének különös élményét:
„Leroskadtam, azt sem tudom, hogyan, az egyik fügefa alá s szabadon eresztettem könnyeimet. Mert éreztem, hogy bűneim rabja vagyok, és panaszos szóval kiáltoztam: Mikor lesz vége ennek az örökös holnapra hagyatkozásnak? Miért nem most mindjárt?
Így sóhajtoztam, s szívem a legkeserűbb bánat könnyeit sírta.
Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette:
„Tolle, lege! Tolle, lege!
Vedd, olvasd! Vedd, olvasd!”
Arcom pillanat alatt megváltozott, s lázasan kutattam emlékezetemben, van-e valami olyan játékfajta, amelyben a gyermekek ehhez hasonló éneket szoktak énekelni, de nem emlékeztem, hogy bármikor hallottam volna.
Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet.”
3. Augustinus a Római levélből olvasta az Igét
Úgy érezte, hogy az Ige hozzá szól. Megértette, hogy Isten olyan cselekedeteket vár tőle, amelyekre Jézus is igent mondana. Azt is megértette, hogy ez a változás egyedül Jézus segítségével sikerülhet. Elhatározta, hogy ezután Isten Igéjéhez igazítja az életét.
E döntése után megváltozott élete. Új örömöket talált, s eddig soha nem tapasztalt békesség töltötte be a szívét. Édesanyja boldogan fogadta a hírt fia megváltozásáról.
4. Augustinus, az egyházatya
Augustinus otthagyta világi foglalkozását, és pap lett. Az észak-afrikai Hippo városa hívta meg tanítójának és lelkipásztorának. Nemsokára püspökké választották. A keresztyénség nagy tanítója, teológusa lett. „Egyházatyának” is nevezték. Az egyházatyák olyan keresztyén tudósok voltak a 2-4. században, akik sokat tettek azért, hogy megmagyarázzák, mit hisznek a keresztyének. Tanításaikat le is írták.
Augustinus könyvei nagy hatással voltak a későbbi korok gondolkodó keresztyéneire is. Legismertebb műve a Vallomások, amely ma az interneten is megtalálható. Leírja ifjúkori életét, tévelygéseit, s azt, hogy mit jelentett számára a Jézus Krisztusban talált új élet. Az Isten bűnbocsánatáról, kegyelméről szóló tanítását Luther Márton is megismerte. E tanítás a reformáció legfontosabb gondolata lett.
Augustinus halálát a Hippo városában pusztító ragályos betegség okozta.
„Mint nappal illik, tisztességben éljünk (...) ...öltsétek magatokra
az Úr Jézus Krisztust...”
Róma 13,13
