Gondold végig! Beszéljétek meg!
- Vajon milyen ember gondolatai lehetnek az imádságban olvasottak?
- Mit mond el a ferences szerzetesekről a köszöntésük?
- Mit tudtok a szerzetesek életéről?
Assisi Ferenc imája
„Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek,
ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.”
Pax et bonum!
Ez a latin mondat a ferences rendi szerzetesek jelmondata és köszöntése.
Azt jelenti: „Béke és jóság!” vagy „Béke és áldás!”
Görögország, Meteora, Szentháromság kolostor
Remeteség és szerzetesrendek
A hitünket, Istennel való kapcsolatunkat sokféleképpen megélhetjük. Így volt ez a középkorban is. Azok, akik komolyan vették a hitüket, keresték az Istennel való kapcsolat lehetőségeit. Néhányan ezt egy ma talán furcsa módon találták meg. A remeték másoktól elzárkózva, minden kényelemről lemondva éltek. Tiszta életre vágytak, ezért kivonultak az emberek közül a világ zajától távol eső helyekre. Imádkozással, böjtöléssel igyekeztek Istennek tetsző életet élni.
Később a remeték közösségekbe tömörültek. A magányos remetéknek zárt telepeket, kolostorokat épített, hogy együtt éljenek. Így lettek a remetékből szerzetesek. Az ő közösségeiket nevezzük szerzetesrendeknek.
A szerzetesek az imádkozás mellett sokféle munkát végeztek. Voltak, akik írtak, fordítottak, vagy kézzel másoltak régi, értékes könyveket, Bibliákat. Mások tanítottak, terjesztették a földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos ismereteket, s voltak gyógyító szerzetesrendek is. Mindezt azért tették, hogy Istent szolgálják. Közülük az egyik leghíresebb szerzetesrend alapítója Assisi Ferenc volt.
Assisi Ferenc felismerte, hogy az egyház nem mindenben halad Jézus akarata szerint. Ezért a megújítására törekedett.
Assisi Ferenc (1181–1226)
a középkori egyház megújítója
Közép-Itália egy hegyi városkájában, Assisiben született nemesúrfi volt. A kis Ferenc jómódban nőtt fel. Belekóstolt a nemes úrfiak mulatozó életébe, megpróbálta a kalandos katonaéletet is. Mégis valami másra vágyott: tisztább, boldogabb életre. Alig múlt húszéves, amikor Krisztust kérte: mutasson más utat.
Krisztus különös módon válaszolt neki. Egy napon Assisi környékén találkozott egy leprással. Először el akart futni az eltorzult betegtől. Ám valami belső erő másfelé irányította: odament a beteghez, átölelte és megcsókolta. A nála lévő pénzt is odaadta neki. Ekkor megérezte, milyen öröm adni és szeretni. Már tudta, mit tegyen: Krisztust kell követnie szeretetben, és a szegények, nyomorúságban lévők szolgálatában.
Ferenc otthagyta apja házát, és egy roskadozó kápolnába költözött. Amikor egy éjjel imádkozott, ezt a felszólítást hallotta meg lelkében: „Nem látod, hogy roskadozik a házam? Eredj, és tatarozd ki azt!” Ekkor fogott hozzá az építkezéshez. Mások is csatlakoztak hozzá, és sorra építették újjá a romos kápolnákat. Később megértette, hogy Krisztus nemcsak a templomok felújítását, hanem egész egyháza megújítását várja tőle. Ettől kezdve vándoréletet élt. Egyszerű ruhájában járt-kelt, és felkereste a vidék legszegényebb embereit. Hirdette nekik Jézus szeretetét. Egyre többen csatlakoztak hozzá. Minden munkát elvállaltak, ha pedig nem volt kenyerük, koldulásból tartották fenn magukat. Mindig sugárzott róluk a jókedv és az öröm.
Ferenc egészségét legyengítette a szigorú és szegényes életmód, de élete végéig vidám szívvel tartott ki Isten mellett. Társaival együtt lemondtak a kényelemről és a gazdagságról, s valami egészen mást, értékeset kaptak a helyébe. Isten örömét és békéjét. Egész életükben örültek annak, hogy Istenhez tartozhatnak.
A pápa látta, hogy Ferenc és társai sok embert hoznak vissza az egyházba, az emberek megérzik szeretetüket és hitüket, hálásak segítségükért. Ezért engedélyt adott arra, hogy új szerzetesrendet alapítsanak. Előbb minoritáknak (kis testvéreknek), majd franciskánusoknak (ferenceseknek) nevezték magukat. A szerzetesrendnek női ága is alakult: a klarisszák rendje. A ferences rend máig Európa legnépszerűbb szerzetesrendje.
Assisi Ferenc szobor,
Santa Fe, Mexikó
Tudod-e?
A szerzetesek és az apácák úgy szentelik Istennek az életüket, hogy nem alapítanak családot, hanem csak a szolgálatukra figyelnek. Az Istenhez tartozást kifejezheti az ő életformájuk de a családjukról gondoskodó keresztyének élete is.
A református egyházban nincsenek szerzetesrendek, hisszük, hogy Isten mindenkinek adott feladatot. Mindenkinek van helye, ahol áldássá tud lenni mások számára, és szolgálhatja Istent.
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel!”
Zsoltárok 100,2
