„Ne csinálj magadnak bálványszobrot!”
(A 2. parancsolat)
Bálványok
Bálvány lehet minden, amit az ember úgy tisztel, mintha isten lenne a számára. Azután a bálványától várja, hogy szerencsét hozzon az életébe. Akár egy tárgy, akár egy gondolat, vagy egy ember is válhat bálvánnyá.
„Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot…
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én,
az Úr, a te Istened,
féltőn szerető Isten vagyok!”
Zsoltárok 91,1–2
A parancsolat jelentése
- Isten élő személy, akihez ragaszkodhatsz.
- Isten szeret és félt téged.
- Őt nem lehet pótolni senki és semmi mással.
Az aranyborjú
(2Mózes 32)
Mivel Istent nem lehet látni, Isten népe számára sem volt könnyű mindig hinni benne. Néha ők is szerették volna két szemükkel látni, ki is az ő Istenük.
Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki:
Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
Áron ezt mondta nekik:
Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták:
Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott Egyiptom földjéből.
Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
Egy borjú szobrát tisztelték úgy, mintha abban lenne jelen közöttük Isten. Egy címkét raktak Istenre: Isten olyan, amilyennek most elképzelik és láthatják a szobor segítségével.
Isten tudott arról, mit tettek, és elmondta ezt Mózesnek. Mózes Józsuéval együtt lement a hegyről, hogy megnézze, mi történt és segítsen népének. Kezében vitte a két kőtáblát, amelyekre Isten írta a parancsolatokat.
Amikor a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál.
Majd ezt kérdezte Mózes Árontól:
Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!
Áron így felelt:
Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból. Erre azt mondtam nekik: Akinek van aranya, szedje le magáról! Ők ide is adták nekem, én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.
Ezután Mózes visszatért az Úrhoz. Imádkozott Istenhez, hogy bocsásson meg a népnek. Isten megszánta őket, hiszen tudta, milyen gyenge és esendő az ember. Ismerte népét, és látta, mennyire könnyű és csábító Izráel népének a környező népek szokásait követni. Azt is tudta, mennyire szükségük van arra, hogy továbbra is vezesse őket útjukon. Később Mózes újra megkapta a kőtáblákat, s ezúttal neki kellett ráírnia a parancsolatokat.
Tudod-e?
A bikát az ókori Keleten a harci erő jelképének tekintették. Az egyiptomiak egy Ápisz nevű bikaszobrot tiszteltek. Úgy képzelték, ez a szobor az istenség képmása.
Feladattár
Beszélgessetek a következő témákról!
- Mit gondoltok, miért volt nehéz kivárni, hogy Mózes visszajöjjön?
- Hogyan ragaszkodhatunk Istenhez, ha nem látjuk Őt?
- Gyűjtsétek össze, hogy mi minden lehet bálvány egy mai fiatal életében!
- Készítsetek egy táblázatot arról, hogy mi a különbség Isten és a bálványok között!
- Milyen helyzetben fordultok Istenhez?
Bibliai kvíz
- Ki készítette az aranyborjút?
- Honnan szerezték az anyagát?
- Milyen célt szolgált?
- Mi történt a kőtáblákkal?
- Mit kért Mózes Istentől?
- Hogyan hangzik a 2. parancsolat?
