3. PÁSKAVACSORA, UTOLSÓ VACSORA, ÚRVACSORA

A kenyér alapvető élelmiszer volt Izráel népe számára. A Bibliában Isten ajándéka, és Isten áldásának jele, ha van bőségesen kenyér. Aki rendszeresen együtt evett valakivel, azt barátjának tekintette, akiben megbízott. Az étkezés mindig közösségben történt. Az „asztalközösség” öröme ma is az ünnepléshez tartozik.

 

A húsvéti ünnepkör

A keresztyén ember ünnepei között a húsvét kiemelkedő fontosságú. A húsvéti ünnepkör böjti időszakkal kezdődik és Jézus feltámadására való emlékezéssel (húsvéttal) ér véget.

Páskavacsora

A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepén arra emlékezik a zsidó nép, hogy Isten kiszabadította őket Egyiptomból. Az ünnepélyes vacsora során a legfiatalabb jelenlévő megkérdezi: „Miben különbözik ez a nap a többitől, és miért történik mindez?” Válaszként a családfő elmondja a szabadítás történetét, amikor Isten népe átkelt a Vörös-tengeren.

A páskavacsora ételei emlékeztető jelek. A sült páskabárányon kívül kovásztalan kenyeret fogyasztottak – a kovász nélkül, gyorsan elkészült kenyér a menekülés sietségére emlékeztetett. A sós vízbe mártott keserű füvek a rabszolgaság könnyeit és a Vörös-tenger sós vizét idézték fel. A bor az öröm jele.

 

Az utolsó vacsora

(Márk 14,12–25)

 

Jézus is megünnepelte a páskavacsorát. Erre a húsvét előtti nagyhét csütörtöki napján emlékezünk. Ezt az ünnepet nagycsütörtöknek nevezünk. A Biblia így ír az utolsó vacsoráról:

A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a páskabárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá a tanítványai:

– Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?

Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:

– Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: „Hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát”. Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát.”

Elindultak a tanítványok, és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus:

– Bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem. – Elszomorodva egymás után kezdték kérdezgetni tőle:

–  Csak nem én? – Ő pedig ezt mondta nekik:

– Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. – Jézus ugyanis tudta, hogy Júdás mit forgat a fejében.

És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta:

– Vegyétek, ez az én testem. – Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik:

– Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában. Jézus új jelentést adott az ünnepi páskavacsorának: ő maga az áldozati bárány, aki szenved a bűnökért. Saját életét, testét és vérét adja váltságul az emberek bűneiért. Ezzel köt egy új szövetséget, amely minden emberre vonatkozik.

Jézus azt kérte, hogy emlékezzünk az Ő váltsághalálára és feltámadására. Ezt az úrvacsora alkalmával tesszük, az úrasztala körül.

 

Az úrvacsora

 

Jézus tanítása szerint vesszük az úrvacsorát és emlékszünk az Ő áldozatára. Az utolsó vacsorához hasonlóan mi is imádkozunk, énekelünk, az úrasztalán pedig kenyér és bor van. Ahogyan igaz, hogy megesszük a kenyeret és megisszuk a korty bort, úgy igaz az is, hogy Jézus értünk adta magát, s megbocsátja bűneinket. Az úrvacsora lehetőség arra, hogy átgondoljuk mit tett értünk Krisztus, és megerősödjünk hitünkben.