„Ne tanúskodj hamisan...!”
(A 9. parancsolat)
Feladattár
„Ne tanúskodj hamisan
felebarátod ellen!”
2Mózes 20,16
A parancsolat jelentése
Egyetlen mondattal megvigasztalhatunk, kedvre deríthetünk, vagy éppen megbánthatunk valakit. A beszédünk a szeretet eszköze és a másik ember becsületének, az igazság elferdítésének forrása is lehet. Isten ezért a beszédünkre nézve is útmutatást adott, a 9. parancsolatban.
A Nagytanács elhatározza Jézus halálát
(János 11,45–57; Márk 14,56–64)
Jézus ellenségei is az igazság elferdítésén mesterkedtek. Azért tették ezt, hogy elítélhessék Őt. Sokféle mérlegelés, tanács, meggondolatlan és súlyos szó is elhangzott, amíg meghozták az emberi ítéletet.
A betániai Lázár feltámasztása erősen felkavarta az indulatokat. Sokan hittek Jézus hatalmában. A főpapok és a farizeusok megijedtek, hogy a nép Jézushoz pártol. Féltek attól is, hogy Jézus lázadást szít a rómaiak ellen, s bajba keveri őket. A zsidók vezető testülete, a nagytanács napirendre tűzte az ügyet. Így gondolkodtak:
– Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. – Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik:
– Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
Isten adta Kajafásnak ezt a gondolatot. Mondása olyan volt, mint egy jövendölés Jézus útjára nézve. A nagytanács tagjai hallgattak rá, és attól kezdve egyetértettek abban, hogy megölik Jézust. A húsvét ünnepére készülve keresni kezdték Őt, s várták, eljön-e az ünnepre.
Miután Jézust elfogták a Gecsemáné-kertben, a főpap udvarába vitték.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek. A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap:
– Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia? Jézus ezt mondta:
– Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. A főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt:
Jézus imájának ábrázolása
a mai Gecsemáné-kertben
– Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.
Jézus hallgatott, amikor a legtöbb ember védte volna magát. Ő túl tudott látni az emberek igazságtalanságán. A sok-sok emberi igazságtalan szó és tett büntetését hordozta el a halálos ítéletben. Ebben a felfoghatatlan szeretetben jut el hozzánk Isten különös igazsága. Isten ártatlan Fia szenvedett a mi bűneinkért.
Tudod-e?
Az izráeli törvények szerint két tanú egybehangzó vallomása alapján hoztak ítéletet. A tanúk szava akár életet-halált is eldönthetett. Ám a hazug szavaknak is megvolt a következményük. A hamis tanú azt a büntetést kapta, amit a vádlott kapott volna, ha igaz lett volna a vád.
Bibliai kvíz