3. Nagypéntek – Péter megtagadja Jézust

Amikor Jézus felnőtt, Istenről tanította az embereket. Tanítványokat választott ki, akik hűségesen követték Őt. Péter egyike volt Jézus leglelkesebb tanítványainak. Amikor a Mester arra kérte, kövesse Őt, nyomban otthagyta addigi munkáját, a halászatot, és csatlakozott hozzá. Ő volt az, aki a viharban is félelem nélkül lépett ki a csónakból a vízre, hogy odamenjen hozzá, és elsőként mondta ki: Jézus az Úr, Isten Egyszülött Fia!

Nagycsütörtök estéjén Jézus és a tanítványok Jeruzsálemben, a Gecsemáné-kertben voltak. Jézus arról beszélt, hogy nemsokára hamisan megvádolják. Sőt, elfogják, majd halálra ítélik. A barátai pedig cserben fogják hagyni Őt a bajban. Péter persze hevesen tiltakozott:

– Ha mindenki el is hagy, én biztosan nem!

– Péter, Péter, mielőtt a kakas másodszorra szólal meg, háromszor fogsz elárulni! – válaszolt Jézus szomorúan. Ő már tudta, nehéz út áll előtte. Olyan nehéz, amit egyedül csak Ő képes végigjárni.

Hamarosan be is következett mindaz, amiről beszélt. Az áruló Júdás vezetésével felfegyverzett emberek jelentek meg, és Jézust elhurcolták a főpap elé. A tanítványok megijedtek, és szanaszét futottak. Péter is elmenekült félelmében, de közben aggódott, és kíváncsi is volt. Tudni szerette volna, vajon mi történik szeretett Mesterével. A főpap házánál, az udvaron ácsorgó emberek közé vegyült, és reménykedett, hátha megtud valamit. Szerencsétlenségére egy szolgálólány fölismerte:

– Te is Jézus tanítványa vagy! – mondta.

– Dehogy vagyok! – válaszolt Péter megrettenve.

– De bizony!

– Ha mondom, hogy nem!

– Én is láttalak a közelében! – mondta valaki más is.

– Nem is ismerem! – tiltakozott Péter. Nyomban megszólalt a kakas már másodszorra. Péternek

pedig eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Háromszor tagadsz meg engem.” Péter nem

bírta tovább, sírva fakadt. Elfutott a főpap házából, és szomorú volt, hogy nem tudta megakadályozni

Jézus szenvedéseit. Istennek azonban Jézus halálával fontos terve volt. Így szabadította meg

az embereket.