Jézus Krisztus, a Szabadító

Olvasmány

Isten már a bűnesetkor megígérte a Szabadítót. Később is azzal vigasztalta népét, hogy elküldi Fiát, aki szabadulást hoz az embereknek.

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9,5)

Így is történt. Isten megtartotta ígéretét. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust az emberekhez. Jézus kisgyermekként született meg, és emberként élt itt a földön. Amikor felnőtt, alkalmasnak látta az időt arra, hogy elmondja az embereknek, ki Ő valójában: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4,18–19)

Jézus ezzel elmondta, hogy Ő Isten Fia. Azzal a küldetéssel jött a földre, hogy megváltsa az embereket a bűnből. Így kapott az egész emberiség új lehetőséget Istentől.

A tanítványok felismerték Jézusban a régóta várt, Istentől küldött szabadítót. Péter így vallott Jézusról: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Máté evangeliuma 16,16)

Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele után a tanítványok elbeszélték az embereknek Jézus történetét. Ezt evangéliumnak is nevezzük. A feltámadott Jézus Krisztus ma is közöttünk van. Nem látjuk ugyan, de Lelke által itt van köztünk. Ő ma is Szabadító. Meg tud szabadítani bűneinktől, rossz szokásainktól, rossz érzéseinktől. Így lehet a mi Szabadítónk is. János evangélista így ír erről: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János evangeliuma 8,36)