(János evangéliuma 21,15–19)

Miután Jézus meghalt, Péter a többi tanítvánnyal visszatért a Galileai-tenger mellé. Péter javaslatára halászni mentek, de nem fogtak semmit. Amikor csüggedten a partra értek, valaki már várta őket. Jézus volt az, de ők nem ismerték fel. Azt kérte tőlük, próbálják meg újra a halfogást.

Megtették. A háló csodálatos módon most megtelt halakkal, úgyhogy alig bírták kivonszolni. Csak ekkor ismerte fel János az idegenben Jézust. Péter a vízbe vetette magát, úgy sietett hozzá.

Miután ettek a halakból, Jézus így szólt Péterhez:

– Szeretsz engem, Péter?

– Szeretlek, Uram, hisz tudod!

– Szeretsz-e engem? – kérdezte másodszor is.

– Igen, szeretlek! – bizonygatta Péter.

De Jézus harmadszorra is megkérdezte:

– Szeretsz-e engem?

Ekkor Péter elszomorodott, mert eszébe jutott, hogy ő háromszor is megtagadta Mesterét. Ezúttal csendesen mondta:

– Szeretlek, Uram!

Jézus a vállára tette a kezét, a szemébe nézett, és így válaszolt:

– Péter, rád bízom a nyájamat, vigyázz rájuk!

Péter tudta, Jézus megbocsátott neki, és bízik benne. Hűséggel vezette a nyájat, azaz a keresztyének első gyülekezetét egészen haláláig.