8. Mózes küldetése

(Mózes második könyve 4–5; 7,1–12,33)

Felbátorítani egy rabszolga népet és lelket önteni beléjük, hogy szembeszálljanak a világ leghatalmasabb uralkodójával, a fáraóval? – szinte lehetetlen feladat. Nem csoda, hogy Mózes megrémült.

– Mi lesz, ha nem hisznek nekem, vagy nem hallgatnak rám? – kérdezte az Úrtól.

– Nézd, itt ez a bot! Dobd le a földre! – válaszolt az Isten.  Mózes úgy tett, és a bot – csodák, csodája – kígyóvá változott!

– Most fogd meg a farkánál! – szólt újra Isten. Mózes engedelmeskedett, és a kígyó visszaváltozott bottá.

– Uram, nem tudok jól beszélni, dadogok, találsz nálam alkalmasabb embert – kereste Mózes félelmében a kibúvót.

– Vedd magad mellé Áront, a testvéredet! Ő majd beszél helyetted – válaszolt az Úr.

– De mi lesz, ha így sem hallgat ránk a fáraó? – akadékoskodott tovább Mózes.

– Ne félj, én veled leszek, és segítek majd! – ígérte az Úr – Menj a fáraóhoz, és mondd meg neki, hogy bocsássa szabadon népemet!

Mózes nem talált több kifogást, és félve bár, de bízva Isten erejében, elindult, hogy az Úr parancsát teljesítse.

„Bizony, én veled leszek!”

Mózes második könyve 3,12