Gondolkodtál már azon, hogy egy történet különbözőképpen is véget érhet? Melyik befejezés az igazi?
Marci aznap hamar végezni akart a matekleckéjével. Kint csodálatosan sütött a nap, és ő azt kívánta, bárcsak kint lehetne már az udvaron. Nem tudta megállni, fölnézett a kockás füzetéből, és kitekintett az ablakon. Nem akart hinni a szemének. Luca, a kishúga ott bringázott körbe-körbe. Az ő biciklijén! A csodaszép új kerékpárján, amit a múlt héten kapott szülinapjára! De hopp! Mi történt?! Luca kicsi lábai nem értek le a pedálokig, a kormány is túl nagy volt neki. Egyensúlyát elvesztette, és már borult is.
Marci fölpattant a székéről, és kiviharzott a teraszajtón keresztül a kertbe. A kislány ott feküdt sírva, fölötte a bicikli.
– Mit csináltál a biciklimmel?! El se kérted tőlem! Látod, mi lett belőle?! – kiáltott Marci dühösen.
– Tudod mit? Megérdemelted! – azzal felrántotta a biciklit, és otthagyta testvérét.
– Nem történt bajod? Hadd lássam! – rohant oda szerencsétlenül járt húgához, és leemelte róla a biciklit.
– Szerencsére megúsztad egy horzsolással. Hamar meggyógyul, ne félj! – de a kislány még mindig hüppögött.
– Tudod mit? – vigasztalta tovább Marci. Lejjebb állítom az ülést, és akkor menni fog neked is! Míg befejezem a matekleckét, addig kerekezhetsz nyugodtan.
Luca örömmel nézett bátyja után. Marci lelkesebben és jobb érzéssel fejezte be leckéjét. Arra gondolt, jót tenni jó.
2 - 2
<
>