5. Mózes vétke és menekülése

(Mózes második könyve 2,11–25)

Mózes jólétben és biztonságban nőtt fel a fáraó palotájában. Erős, értelmes, igazságszerető, bár kissé lobbanékony természetű ifjúvá serdült. Egyiptominak nevelték, de ő nem feledkezett meg családjáról és népéről, ahonnan származott.

Egyik nap, amikor hazalátogatott, észrevette, milyen durván és igazságtalanul bánnak a rabszolgasorba kényszerített izráelitákkal. Látta, ahogy egy egyiptomi hajcsár kegyetlenül megver egy héber munkást. Mózest elöntötte a düh, és amikor az egyiptomi egyedül maradt, megtámadta és leterítette. Megölte azt az embert. Meggondolatlansága gyilkossá tette. Ijedtében elhatározta, hogy eltünteti a holttestet, és gyorsan eltemette a sivatag homokjában. Szörnyű tette mégsem maradt titokban. Volt aki látta, így a fáraó is tudomást szerzett róla, és kerestetni kezdte Mózest. Egyiptom hercegének menekülnie kellett. Ezúttal nem Isten akaratából, hanem saját tette miatt. Ott kellett hagynia biztonságos és kényelmes otthonát, szüleit, testvéreit, hazáját. Nekivágott a pusztának. Nehéz út állt előtte, aminél talán csak a szíve volt nehezebb.