22. A filippi börtönőr megtérése

(Apostolok cselekedetei 16,11–40)

Mielőtt a feltámadt Jézus a mennybe ment volna, meghagyta barátainak, hogy adják tovább azt az örömhírt, amelyet tőle hallottak.

Pál és Szilász egyike volt a leglelkesebb apostoloknak, küldötteknek. Távoli országokba, városokba is ellátogattak, hogy megtérésre hívják az embereket. Így jutottak el Filippibe, egy tengerparti kereskedővárosba. A két tanítvány bátran beszélt az embereknek Jézusról, aki mindenki számára megnyitja az utat Istenhez, ha befogadják őt. Az első, akit meggyőzött Pál beszéde, egy üzletasszony volt, Lídia. Megkeresztelkedése után nagy örömmel szállásolta el és látta vendégül a két apostolt.

De nem mindenki örült a városban a messziről jött idegeneknek. Pált és Szilászt hamis vádak alapján börtönbe vetették. Kezüket és lábukat megbilincselve egy szűk cellába zárták őket, az ajtó elé  pedig egy állig felfegyverzett őrt állítottak. A két apostol ekkor sem ijedt meg. Zsoltárokat kezdtek énekelni, azzal bátorították egymást. Nem is késett soká Isten szabadítása. Éjjel rettenetes földrengés rázta meg a várost. A börtön falai megrepedtek, az ajtók kipattantak, a fáklyák kialudtak. Az ijedt börtönőr félelmében azt se tudta, hova kapjon a hirtelen támadt sötétségben. Biztos volt abban, hogy a rabok megszöknek, és akkor neki vége, halállal büntetik! Végső kétségbeesésében már az öngyilkosságra gondolt, amikor a sötétben megszólalt Pál:

– Ne tégy kárt magadban, itt vagyunk! – A két rab, bár megtehette volna, mégsem szökött meg.

A börtönőr ekkor értette meg igazán, mit is jelent az a hit, amelyről Pál beszélt.

– Mit tegyek, hogy én is a tanítványa lehessek Jézusnak? – kérdezte.

Pál elmondta neki, hogy ha elfogadja Jézust barátjának és urának, új életet kezdhet vele.

A börtönőr örömmel döntött Jézus mellett. Pált és Szilászt befogadta a házába, kimosta és bekötözte sebeiket, és egész családjával együtt megkeresztelkedett.