15. Jézus megszabadít: A kapernaumi béna

(Máté evangéliuma 2,1–12)

Élt Kapernaumban öt jó barát. Volt köztük egy, aki szörnyű betegségben szenvedett, lebénult. Kezét, lábát meg se bírta mozdítani. Egész nap csak otthon feküdt az ágyában. Barátainak kellett hordágyon cipelniük, ha valahova mindenképp el kellett jutnia. Ők igyekeztek minél vidámabbá tenni szomorú életét. Sok mindent megcsináltak helyette, de meggyógyítani nem tudták, bárhogy is szerették volna.

Egy reggel egyikük izgalmas hírrel kereste meg a többieket:

– Jézus a városba érkezett!

Jézusról akkor már szinte mindenki hallott a környéken. Szájról szájra terjedtek meglepő tanításai, csodatételei, gyógyításai. Így bármerre járt, mindenki látni, hallani akarta.

A négy barát is sebtében felkerekedett. Már messziről látszott, nem lesz könnyű dolguk. A sűrű tömeg zsúfolásig megtöltötte nemcsak a házat, ahol a Mester tanított, hanem az udvart és a szomszédos, szűk utcákat is. Lehetetlen volt odajutni a hordággyal. De nem adták fel. Felkapaszkodtak a tetőre, ahova magukkal vitték a hordágyon fekvő barátjukat is. Megbontották a mennyezet gerendáit, és a lyukon keresztül leengedték  beteg társukat. Épp Jézus elé, a terem közepére.

Jézus felnézett. Mosolyogva nézte a férfiak igyekezetét. Szavak nélkül is tudta, mi a kérésük.  A bénára tekintett és azt mondta:

– Fiam, megbocsátattak a te bűneid! Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!

A fiú tagjai csodák csodájára megmozdultak. Majd felállt, és a köré gyűlt tömeg legnagyobb megdöbbenésére járni kezdett. Csoda történt! Meggyógyult! Újra egészséges! Jézus meggyógyította!

– Ilyet még soha sem láttunk! – néztek össze többen. Együtt dicsérték Istent, aki Jézusban megmutatta gyógyító hatalmát!