14. Isten hazát készít: Kémek Kánaánban

Isten népe a hosszú és próbákkal teli vándorút után végre megérkezett az Ígéret Földjének határához. Mózes az Úr parancsára kémeket küldött az ismeretlen földre. Elindult a 12 kiválasztott harcos, minden törzsből egy, és negyven napig járták Kánaánt. Megnézték, hogy valóban olyan bőven termő, gazdag és szép-e az ország, ahogy azt Isten ígérte. Felmérték, hogy milyen néppel kell harcolniuk.

Hatalmas szőlőfürttel, édes fügével és gránátalmával tértek vissza a táborba.

– Bizony, tejjel és mézzel folyó csodálatos föld az – mesélték. De rossz híreket is hoztak:

– Erős népek élnek ott, valóságos óriások. Egészen megrettentünk tőlük. Hatalmas, falakkal körülvett, bevehetetlen városaik vannak. Nem tudjuk legyőzni őket. Kár is megpróbálni! – mondták elkeseredetten.

Csak kettő volt közülük, név szerint Káléb és Józsué, akik más véleményen voltak:

– Ha az Úr velünk van, győzhetünk, és miénk lehet az a föld! Csak hinnünk kell abban, hogy Isten nekünk ígérte, és erőt ad a harchoz!

De a nép nem hallgatott rájuk, és újra csak zúgolódni és panaszkodni kezdett:

– Hát ezért jöttünk ide Egyiptomból, hogy ellenségeink pusztítsanak el?!

Az Úr megharagudott a hitetlen népre, amely büntetésül negyven évig kóboroltak még a pusztában. Csak Káléb és Józsué érhette meg azt az időt, amikor Isten népe győzedelmesen elfoglalta az Ígéret Földjét.

...de ez már egy újabb történet, amivel majd negyedikben találkozhattok.