4. Mózes születése

(Mózes első könyve 47,1–12; Mózes második könyve 1,1–2,10)

Emlékeztek még Józsefre, az álomlátóra, akit olyan különös módon vezetett Isten Egyiptomba? Emlékeztek még, hogyan lett belőle a fáraó első embere, hogyan bocsátott meg féltékeny testvéreinek, és hogyan mentette meg egész családját az éhínségtől?

Mózes születése

Mióta Jákób fiai letelepedtek Egyiptomban, sok víz lefolyt a Níluson.

Izráel leszármazottai, az izráeliták egyre többen lettek, és olyannyira megerősödtek, hogy a fáraó félni kezdett tőlük. Először nehéz rabszolgamunkával sanyargatta őket, majd kegyetlen parancsot adott ki:

– Dobjatok minden újszülött héber fiút a folyóba!

Ebben az időben született fia egy izráelita házaspárnak, Mirjám és Áron szüleinek.

– Hová rejtsem, mit tegyek, hogy megmentsem? – kérdezte magában az anyuka. Nagyon félt, hogy rátalálnak az egyiptomiak, és elveszik tőle a kicsit.

– Istenre bízom! – határozta el végül. Kikent egy kosarat szurokkal, kibélelte. Belefektette gyermekét, majd a különös bárkát a Nílus partján, a sás közé rejtette.

 

 

Istennek terve volt a fiúval, őt szemelte ki népe vezetőjének, aki majd megszabadítja őket a rabságból. Gondoskodott róla, hogy megmeneküljön.

Éppen arra ment fürdeni a fáraó lánya, aki észrevette a nádasban a különös kis csomagot.  Ahogy magához vitette, és meglátta benne a gyermeket, egyből megesett rajta a szíve. Elhatározta, hogy magához veszi, és fiaként neveli föl.

Mirjám, aki eddig a nádasba bújva figyelte, mi történik az öccsével, előlépett, és bátran azt mondta a hercegnőnek:

– Segítek dajkát találni, aki meg tudja szoptatni a kicsit! – A hercegnő beleegyezett, Mirjám pedig visszavitte öccsét az édesanyjához.

Így történt,  hogy a fiúcska megmenekült a haláltól, saját anyukája mellett nőhetett fel. Amikor pedig nagyobbacska lett, nem akárhol, hanem a királyi palotában nevelkedett tovább. A fáraó gonosz szándéka meghiúsult, Isten terve pedig haladt tovább a maga különös útján. A hercegnő fogadott fiát Mózesnek nevezte el, ami annyit tesz: a vízből húztam ki.

„Kezedet rajtam tartod.”

Zsoltárok könyve 139,5b