18.  ISMERKEDÉS  A  KERESZTELÉSSEL

 

4. Az emmausi tanítványok útja

(Lukács evangéliuma 24,13–35)

Jézus két tanítványa szomorúan tartott hazafelé. A falujukba, Emmausba mentek. Jézus haláláról vitatkoztak. Nem értették, hogyan történhetett ez meg vele. Egyszer csak valaki megszólította őket:

– Miről beszélgettek? – kérdezte. Az idegen csatlakozott hozzájuk. Jézus volt az, de a tanítványok nem ismerték fel őt.

– Te vagy az egyetlen aki nem tudod, mi történt Jézussal? Keresztre feszítették, pedig mi abban reménykedtünk, hogy vele eljön végre Isten királysága – panaszkodott az egyikük.

– Ráadásul különös dolgot is hallottunk! Néhány asszony elment ma reggel a sírhoz, de üresen találták! Sőt az is beszélték, hogy angyalokat láttak a sírnál, akik azt hirdették, hogy Jézus él! Azt sem tudjuk, hogy mit higgyünk – válaszolták.

– Hiszen ennek éppen így kellett történni! Vagy nem ismeritek a Szentírást? – mondta Jézus.

És magyarázni kezdte nekik a Bibliából a róla szóló részeket.

A két tanítvány egészen megfeledkezett a bánatáról, miközben őt hallgatták. Amikor a falujukhoz értek, kérlelni kezdték:

– Maradj még velünk, hiszen már besötétedett! – Jézus bement velük, majd asztalhoz ültek, hogy egyenek. Amikor Jézus megáldotta a kenyeret és odaadta, hirtelen felismerték őt. A következő pillanatban azonban már el is tűnt előlük.

Azonnal útra keltek, hogy megvigyék a tanítványoknak a legkülönösebb és legszebb hírt: Jézus él!

„...a hét első napjának reggelén feltámadt...”

Márk evangéliuma 16,6