Egy napon Augusztusz császár parancsot adott: Számoljanak össze mindenkit a birodalmában! Nagy lett a sürgés-forgás. Mindenki a szülővárosába indult, hogy családjával együtt feljegyezzék a nevét.

József sem tehetett mást, útra kelt Máriával, aki éppen gyermeket várt. Betlehembe érve már sehol nem találtak helyet éjszakára. Mivel elérkezett a szülés ideje, meghúzódtak egy istállóban.

Szegényes szállás, de legalább fedél volt a fejük fölött. Mária itt szülte meg gyermekét. Aztán bepólyálta Jézust, és jászolba fektette. Boldogan pihentek le a hideg istállóban.

A közeli mezőn pásztorok tanyáztak. Békésen vigyáztak a nyájra.

Hirtelen hatalmas ragyogás vette körül őket. Isten angyala jelent meg előttük. Nagyon megrettentek, de az angyal így szólt hozzájuk:

– Ne féljetek! Örömhírt hoztam nektek. Megszületett a Megváltó! Betlehemben egy istállóban megtaláljátok őt.

Miután a mennyei jelenés eltűnt, a pásztorok így biztatták egymást:

– Gyertek, azonnal keressük meg a gyermeket!

Meg is találták az istállót, benne Józsefet, Máriát a kis Jézussal. Amikor bementek, így súgtak össze a pásztorok.

– Nézzétek! Tényleg ott fekszik a jászolban. Ki gondolná, hogy jászolban kell aludnia a Megváltónak? Lám, igaz, amit megmondtak nekünk!

Miután elbúcsúztak, Istent dicsőítve hazatértek.