9. A szolga útja

Ahogy telt, múlt az idő, Ábrahám egyre gyakrabban így tűnődött:

– Fiam már felnőtt férfi. Feleséget kell hozatni neki hazámból! De őt nem engedhetem vissza. Szolgámat küldöm el.

A szolga gazdag ajándékokat rakott tevéire. Így indult vissza, Ábrahám rokonainak földjére.

Amikor megérkezett, megállt egy kútnál. Lányok jöttek a kúthoz vízért. De melyikük lenne Izsákhoz illő? Sejtelme sem volt róla. Így imádkozott:

– Istenem, kérlek adj jelet! Az legyen a feleségnek való lány, aki szívesen ad inni nekem és a tevéimnek. Ámen.

Imádsága után egy Rebeka nevű lány merített vizet a kútból. Már hazafelé indult, amikor a szolga megszólította:

– Kérlek, hadd igyak egy kortyot!

– Igyál csak! Sőt, még a tevéidnek is merítek!

– Ő lesz az! – gondolta a szolga, ahogy a kedves lányra nézett. Hazáig kísérte. Rebeka rokonai behívták. Még vacsorával is megkínálták. A szolga töviről hegyire elmesélte utazásának célját.

– Elengeditek-e velem Rebekát, hogy Izsák felesége legyen? – kérdezte, miután átadta nekik Ábrahám ajándékait.

– Elengedjük – felelték ők –, ha Rebeka is akarja!

Rebeka beleegyezett, így útnak indultak. Amikor megérkeztek, a szolga örömmel mutatta be a lányt. Izsák és Rebeka megszerették egymást. Igazi boldog pár lettek.