Harc helyett béke

(Mózes 1. könyve 13,1–18)

Egy reggel Ábrahám és Lót veszekedésre ébredt.

   – Ez nem szokás nálunk, rokonok között! – Rögvest kiszaladtak a sátorból. Lót pásztorai, és Ábrahám pásztorai veszekedtek, ölre mentek. Kié a legelő? Ezen folyt a vita.

   – A miénk! – kiabálták ezek.

   – A miénk! – acsarkodtak azok.

   – De hiszen a legelő mindenkié! – csitította őket Ábrahám.

   – Így igaz – helyeselt Lót is.

   – Csakhogy kevés a legelő, mert sok a bárány – mondták kórusban a pásztorok. Ez igaz volt.

   Isten megáldotta Ábrahámot és Lótot sok-sok jószággal.

Nagy lett a csend.

   – Akkor mit tegyünk? – tűnődött Ábrahám. – Mit tegyünk? – dünnyögött Lót. Volt mindenféle ötlet. Kiszámolás, sorsolás, birkózás. Egyik se tetszett.

Végül Ábrahám megszólalt:

   – Váljunk külön, mert sok ez a nyáj együtt.

Körbenéztek. Kövér legelő, szép mező az egyik oldalon. Kopár, sovány legelő a másikon.

   – Lót! Válassz te először! Ha te balra mész, én elindulok jobbra. Vagy ha úgy akarod, akkor fordítva.

   Megörült Lót, és rögtön a szebb legelőt választotta. Ezután kezet nyújtottak, és barátságban váltak el.