Nain városa gyászban volt. Temetésre készültek. Egy özvegyasszony egyetlen fiát készültek temetni. Elöl vitték az ifjút hordágyon, utána ment az édesanyja, mögöttük igen nagy sokaság.

Alig hagyták el a városkaput, szembetalálkoztak Jézussal. Jézust is nagy sokaság követte. Izgatottan beszélgettek, de amikor meglátták a halottas menetet és a síró édesanyát, mindanynyian elhallgattak. Tisztelettel lehúzódtak az útról.

Csak Jézus nem mozdult. Csak állt, és nézte az édesanyát. Nézte a könnyes arcát, sírástól remegő kezét. Szívből megsajnálta.

Szelíd hangon így szólt: – Ne sírj!

Akik az ifjút vitték, megálltak. Megállt az édesanya is. Minden szem Jézusra szegeződött.

Akkor Jézus a hordágyhoz lépett, és megérintette. Majd így szólt:

– Ifjú, neked mondom, kelj fel!

Ekkor megmozdult a halott. Felült. Újra lélegzett, látott és beszélt.

Senki nem akart hinni a szemének.

Jézus lesegítette az ágyról a fiút, és az édesanyjához vezette.

Édesanya és gyermeke újra boldogan ölelték egymást.