(Mózes 1. könyve 44,14–45,28)

A testvérek a palotába érve újra József előtt térdeltek. Ő haragot színlelt és ezt kérdezte:

– Hogy tehettétek ezt velem? – Majd kegyesen így folytatta:

– A tolvajt megbüntetem! Ti azonban hazamehettek! – A testvérek összenéztek, és könyörögni kezdtek.

– Kérlek, urunk, hallgass meg minket! Édesapánknak volt egy kedvenc fia, József. De ő eltűnt és apánk sokáig gyászolta. Aztán megszületett Benjámin. Most ő apánk szeme fénye. Nem mehetünk nélküle haza, mert apánk bele is halna a bánatba. Inkább maradjunk mi itt, csak őt engedd haza!

József megbocsát a testvéreinek

– Hát mégis megváltoztak! – gondolta József, és örömöt érzett a szívében. Itt volt az ideje, hogy elmondja, kicsoda ő.

– Én vagyok József, a testvéretek! – kiáltott fel – Hát nem ismertek meg?

A testvérek alig akartak hinni a szemüknek. Sírva borultak József nyakába. József így bátorította őket:

– Ti rosszat terveztetek ellenem, Isten terve jóra fordította azt. Ő akarta, hogy Egyiptomba kerüljek, hogy gondoskodjam rólatok, és ti is életben maradhassatok. Menjetek, meséljetek el mindent apámnak, és hozzátok ide őt.

Így is történt. József családja Egyiptomba költözött, és egyetértésben éltek együtt.