18. ISMERKEDÉS A KERESZTELÉSSEL
15. Isten megszabadítja Józsefet
(Mózes 1. könyve 41–45)
József talán örökre a börtönbe maradt volna, ha Isten nem küld álmot a fáraónak. Mivel a fáraó nem értette, elmesélte országa bölcseinek is.
– Álmomban a Nílus mellett hét szép kövér tehenet láttam – kezdte, majd így folytatta – Azután hét csúnya és sovány tehén is megjelent. Ezek megették a kövér teheneket, de ugyanolyan soványak maradtak! Egy másik álmot is láttam. Hét szép kalász nőtt egy búzaszálon. De hét sovány és csúnya kalász elnyelte a szép kalászokat. Mit jelenthet ez?
Hiába tanakodtak azonban, a legokosabb bölcsek sem tudták a választ. Ekkor a főpohárnoknak eszébe jutott a börtönbeli álma és József, aki megfejtette azt. Elmesélt mindent a fáraónak.
Azonnal hívatták a fiút!
Amikor elővezették, József figyelmesen meghallgatta az álmokat, és így szólt:
– A két álom ugyanazt jelenti. A hét kövér tehén és a hét szép kalász bőséget jelent. Hét éven át annyi búza terem, amennyit meg sem bírnak enni az emberek.
József hamar elmagyarázta az álom másik felének jelentését is.
– Utána azonban pusztító szárazság következik. Ez is hét évig tart majd. Ezt jelenti hét sovány tehén és a hét hitvány kalász. Nem fog teremni a föld és a folyók is elapadnak. Mindenki éhezni fog – magyarázta.
– Mit tegyünk, hogy megmeneküljön Egyiptom? – tűnődött a fáraó.
– Ha a bőség évei alatt, a felesleget magtárakba gyűjtjük, lesz tartalék a szűk esztendőkben is – javasolta József.
– Te fogod a begyűjtést vezetni! – kiáltott fel a fáraó elégedetten.
Úgy is lett. Józsefből főember lett. Mindenki leborult előtte. A hét bő esztendő alatt folyt a gyűjtés és a raktározás. Amikor beköszöntött a hét szűk esztendő, Egyiptom felkészülve várta a szárazságot.
„… megáldja majd Istened, az Úr, kezed
minden munkáját.”
Mózes 5. könyve 24,19
Jákób fiai Egyiptomban
Kánaánba is elért az éhínség. Jákób nem tehetett mást, Egyiptomba küldte a fiait élelemért.
De Benjámint, a legkisebb fiát nem engedte velük.
– Még valami baj éri az úton – gondolta.
Hosszú volt az út Egyiptomig. Amikor odaértek, egyenesen József elé vezették őket. Nem is sejtették, hogy testvérük előtt kell leborulniuk. József azonban felismerte őket – Most előttem hajbókolnak! De vajon megváltoztak? Most majd próbára teszem őket! –gondolta.
– Kik vagytok? Biztosan kémek! – kezdte őket keményen faggatni.
– Jaj, dehogy! Csak ennivalóért jöttünk! Mind testvérek vagyunk. Van még egy öcsénk, de ő otthon maradt apánkkal – felelték a testvérei ijedten.
– Hozzátok ide! Akkor majd hiszek nektek! Most elmehettek! – vágott közbe József.
A testvérei pedig kétségbeesve indultak haza.
Hazaérve mindent elmeséltek. De Jákób hallani sem akart róla, hogy Benjamin is Egyiptomba menjen. Amikor azonban a gabona elfogyott, muszáj volt a testvéreknek útra kelniük. Most a legkisebb öccsük is velük tartott.
Amikor József meglátta Benjámint, alig tudta leplezni örömét. De csak ennyit mondott:
– Szóval igaz. Mégsem vagytok kémek. Hát legyen. Kaptok gabonát, amennyit csak akartok.
A testvérek megkönnyebbülten indultak haza. Pedig csak most kezdődött az igazi próba!
József ugyanis elrejtette Benjámin zsákjába a kedvenc poharát.
Aztán utánuk küldte a szolgáját ezzel az üzenettel:
– Valaki közületek ellopta a gazdám poharát! Nyissátok ki a zsákokat! Hadd fizessen meg a gaz tolvaj!
A szolgák átkutattak mindent. Meg is találták Benjámin zsákjában József poharát. A testvérek nagyon megdöbbentek, de nem akarták magára hagyni a testvérüket. Visszatértek Benjáminnal József palotájába, és félve várták, hogy mi fog történni velük.
