(Mózes 1. könyve 39–40)

Telt múlt az idő. József Egyiptomba került, és megvette egy Potifár nevű gazdag ember. Így lett József rabszolga. Senki nem irigykedett rá többé. De Isten Józseffel volt, és mindenben sikeressé tette. Észrevette ezt Potifár is. Háza felügyelőjévé nevezte ki, és mindenét rábízta.

Potifár felesége azonban gyűlölte Józsefet. Rávette a férjét, hogy Józsefet börtönbe zárassa.

De az Úr még a börtönben is vele volt. Így figyelt fel rá a börtönparancsnok, és kis idő múlva Józsefre bízta a börtön összes foglyát.

Egy nap új foglyok érkeztek a börtönbe. A fáraó főpohárnoka és fősütőmestere. József gondoskodott róluk. Egy nap különösen gondterheltnek látszottak.

– Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse – panaszolták Józsefnek.

– Én egy szőlőtövet láttam – kezdte a főpohárnok. Azon három vessző nőtt, a vesszőkön szőlő termett. A fürtökből a levet a fáraó poharába facsartam. Ezzel kínáltam meg őt.

– A három vessző három nap. Ezt követően újra a fáraó főpohárnoka leszel. Ha majd előtte állsz, kérlek, szólj neki rólam, és vitess ki innen.

Tetszett a válasz, ezért fősütőmester is elmesélte álmát.

– Álmomban három kosár volt a fejemen tele mindenféle süteménnyel. De madarak csaptak le, és nekiestek a fáraó ételének. Mit jelent ez?

József szomorúan válaszolta. Három nap múlva kivégeztet a fáraó.

Három nap múlva minden úgy történt, ahogyan József előre megmondta.

A főpohárnok újra a fáraó szolgálatába állt, de örömében megfeledkezett Józsefről.