„A NEKI MEGFELELŐ MÓDON...” (Péld 22,6) MEGJELENIK ELEKTRONIKUSAN, ÉVENTE 4 SZÁM ■ LETÖLTHETŐ: REFPEDI.HU/MRN Magyar Református Nevelés 2020 1A címlapfotót a pixabay.com-ról választottuk. E számunkat a British Educational Training and Technology (BETT) Show kiállításán készített képekkel illusztráljuk. Fotó: Bajnokné Vincze Orsolya, Szontagh Bence, Dr. Szontagh Pál, Zimányi Noémi. Kádár Péter cikkében megjelent fotókat sorrend- ben Melegh Andrea és Gaibl Miklós készítette. Gyimóthy Gergely és Tóth Dalma írásánál Gyimóthy Gergely fotóit használtuk fel. E számunk elkészítését a hollandiai OGO Alapítvány támogatta. Szerkesztői előszó Üdvözlet az olvasónak! ■ SZONTAGH PÁL 3 Tanulmány KELEMEN GABRIELLA ■ Iskola előkészítő oktatás a Debreceni Református Kollégiumban 6 BÖDECS PÁL ■ Egy intézményi struktúraváltás következményei 16 Műhely KÁDÁR PÉTER ■ Szimbólumdidaktikai eszközök az iskola falain – Iskolaépületi belső díszítőelemek katechetikai célú kialakítása a Pécsi Református Kollégiumban 26 BÁNNÉ MÉSZÁROS ANIKÓ ■ Az okostelefon iskolai használatáról és a médiajelenlétről– Református iskolák körében végzett kérdőíves felmérés eredményeinek elemzése 31 GYIMÓTHY GERGELY – TÓTH DALMA ■ A vízitáborozás pedagógiai aspektusai 54 KELEMEN GABRIELLA ■ „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon” (Péld 22,6) – A tiszántúli református általános iskolák alapdokumentumban rögzített gyermeknevelési értékei 64 Szemle HODOSSI SÁNDOR ■ Bognárné Kocsis Judit: A vallás mint forrás Karácsony Sándor nevelési koncepciójában 81 Számunk szerzői 83„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) Vajon mit üzen nekünk, pedagógusoknak itt és most a Példabeszédek könyve jól ismert igéje? Mi a „neki megfelelő mód” a folyamatosan változó 21. század folyamatosan változó gyermeke számára? Vajon hol a helyes egyensúly az örök értékek őrzése, a tradíciók áthagyományozása, a pillanatnyi kihívásoknak való megfelelés és az ismeretlen és elképzelhetetlen jövőre való felkészítés között? Olyan kérdések ezek, melyek minden, hivatását komolyan vevő pedagógus napi dilemmái. Ezekre a kérdésekre a neveléstudomány évek óta keresi a választ. Ezek a kérdések állnak a napjainkban meg- jelent alaptanterv és kerettantervek körül kirobbant szakmai viták kereszttüzében. Ezek a kérdések feszítik a tegnap és a ma iskolacsiná- lóit: fenntartókat, igazgatókat, pedagógusokat, neveléskutatókat. Folyóiratunkban természetesen nem ígérünk, nem ígérhetünk gyors megoldásokat, biztos recepteket – de teret engedünk a közös gondolkodásnak, a párbeszédnek és – ha kell – a vitának is. A tanulói terhek csökkentését helyezi iskolareformja középpont- jába a kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnázium – Bödecs Pál fenntartó lelkipásztor tanulmánya ebbe az intézményi struktú- raváltásba enged bepillantást. A megváltozó jogszabályi környezet miatt újra szakmai viták kereszttüzébe került az iskolakészültség és az iskolába lépés kérdése – e témakör történelmi dimenzióit vizsgálja Kelemen Gabriella tanulmánya. Műhely rovatunk is a történelmi és napi kihívásokra adott lehet- séges válaszokat helyezi a fókuszba: Kelemen Gabriella a tiszántúli református iskolák alapdokumentumainak vizsgálatán keresztül fog- lalkozik az intézmények nevelési értékeivel, Dr. Gyimóthy Gergely és Tóth Dalma a tanórán kívüli nevelés, közösségformálás egyik lehet- séges színteréről, a vízitáborozás pedagógiai aspektusairól gondolko- dik, Bánné Mészáros Anikó pedig az iskolai okostelefon használatról Szerkesztői előszó3 ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!Szerkesztői előszó4 és a médiajelenlétről szóló kutatásának eredményeit tárja az olvasó elé. Dr. Kádár Péter, a Pécsi Református Kollégium főigazgatója a kol- légiumi építkezések kapcsán fogalmazta meg azokat a szimbólumdi- daktikai szempontokat, melyeket az iskolaépület belső díszítőelemek kialakításában érvényesítettek. Szemle rovatunkban Dr. Hodossi Sándor Bognárné Kocsis Judit Ka- rácsony Sándor nevelési koncepciójáról írt könyvét ajánlja. Mint látható: jelen számunkban nem teszünk mást, mint amit a napokban megannyi tantestület nevelőközössége próbál helyi tanter- vében megfogalmazni: keressük a mai gyerekek számára „megfelelő módot”, megkíséreljük megfogalmazni értékeinket, igyekszünk meg- felelni a kor kihívásainak. Ehhez a közös gondolkodáshoz hívjuk tár- sunkul a kedves Olvasót! DR. SZONTAGH PÁL, főszerkesztőTanulmányTanulmány6 Kutatásunk során a 16. századig nyúlunk vissza a dokumentumelemzésben, mert abban a korban látjuk kezdetét a szervezett oktatás megvalósulásának. A nagy tanulói létszámot elemi iskolába késztető szándék- tól az általánosan elterjedő intézményes oktatásig mutató intézkedéseket és felada- tokat tárjuk fel, szorítkozva Magyarország keleti régiójára, a Magyarországi Reformá- tus Egyház területi tagolása szerint nevezett Tiszántúli Református Egyházkerület terü- letére. Az egyházközségi és egyházmegyei levéltári dokumentumok, egyháztanácsi és városi tanácsi jegyzőkönyvek és levéltá- ri iratok feldolgozása nyújt információt az elemi oktatás szervezéséről. E széleskörű információhalmazból mi a tanárokra, az alkalmazott nevelési irányelvekre és az ok- tatás módszertanára koncentrálunk jelen tanulmányunkban. Az érdekes és sokat- mondó történeti leírásokból igyekszünk hű képet alkotni az intézményes oktatás elter- jedéséről és népszerűségéről Debrecenben. REFORMÁCIÓ ÉS NÉPOKTATÁS Hazánkban a reformáció vetette fel annak gondolatát, hogy „ írásra, olvasásra a széle- sebb néprétegeket is tanítani kellene. Olyan embereket is, akiknek nem hivatásbeli foglal- kozása lesz az írás, és az olvasás, tehát a papi a magasabb igazgatási vagy kancelláriai munka ”. 1 A 16. század közepétől, egyre je- lentősebb szerepet töltöttek be a protestáns iskolák a hazai oktatási rendszer kiszélesí- tésében, a vallási és társadalmi érdekeket egyaránt szem előtt tartva. Új korszak kez- dődött a művelődés történetében. A pro- testáns iskolakollégiumok jellegzetességét az anyaiskolák működése biztosította. A kollégiumoktól távolabbi településeken is működtettek ún. fíliákat, amik a későbbi partikuláris iskolarendszert alapozták meg. Ebben a korszakban a legjelentősebb re- formátus kollégiumok Sárospatakon, Deb- recenben, Gyulafehérváron, Pozsonyban és Pápán voltak. Közülük csak a debreceni iskola-kollégium szervezetében működött elemi iskolai képzés, annak is egy sajátos intézménytípusa, ami majd a 19. században lesz nagyobb jelentőségű, és jellemző okta- KELEMEN GABRIELLA ISKOLA-ELŐKÉSZÍTŐ OKTATÁS A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBANTanulmány7 tási forma, ez az ún. szoktató iskola. 2 Nem téveszthetjük össze Brunszvik Teréz buda- pesti kisdedóvó intézetével, mert jelentő- sen eltér attól mind tanrendjében, mind a tanított diákok életkorában, amint erről a későbbiekben részletesen is szólunk. Mivel ezt az iskolatípust tekinthetjük az oktatásba bekerülő gyermekek első is- kolaélményének, úgy megfeleltethetjük a mai köznevelés alapszintjének, az általá- nos iskola alsó tagozatának. Ez a felisme- rés vizsgálódásunk szempontjából jelentős előrelépés, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogyan szerveződött az elemi népokta- tás, miként kerültek kiválasztásra az ele- mi iskolában tanító pedagógusok, milyen metodika szerint késztették a diákokat az ismeretek elsajátítására. A NEVELÉS ÉS OKTATÁS RENDSZERE A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN A debreceni kollégiumban már a 17. szá- zadban úgy szervezték az oktatást, hogy az alsóbb évfolyamokon tanuló diákokat ún. classisokra, osztályokra válogatták, emellett kiépült a köztanítói (publicus praeceptor) és magántanítói (privatus praeceptori) rendszer is. A tanítás rendszerré szervezésé- ről tanúskodik az a tény, hogy Ujfalvi Imre, a Debreceni Református Kollégium rektora, már 1597-ben nyomtatásban is kiadta út- mutatóját az iskola alsóbb évfolyamai szá- mára, amelynek címe: „Admonitiones de ratione discendi tertia classe” – Javaslatok a harmadik évfolyamos tanuláshoz. 3 Ebből megtudjuk, hogy akkoriban a rektor három csoportba sorolta a tanulókat, amelyek a kö- vetkezők: a gyerekek csoportja, a serdülők csoportja, aki a triviális iskolában tanulnak, valamint az érettebb korú ifjak csoportja, akik már az akadémiákon a tudományokkal foglalkoznak. A kollégium irányításában és szabályo- zásában a rektor fontos szerepet játszott, emellett törvények és szabályzatok írták elő a működést. Az első kollégiumi tör- vénykönyvre – ami vélhetően már 1570 körül elkészült – csak az 1657-es szabály- zat tesz utalást. Az oktatásra vonatkozó rendeletek alapja a Geleji-Katona-féle „Kánonok”, amely szabálygyűjtemény a I. Rákóczi György által 1646-ban összehí- vott szatmárnémeti zsinat megbízásából készült el. Ezen szabálygyűjtemény alapján alkották meg 1657-ben az iskolai szabály- zatot. Ezt követően Dobozi István városi főbíró és Kocsi Csergő János szuperinten- dáns hivatala idején, 1704-ben született az új kollégiumi törvény, mely az 1656- os törvény alapján készült. 4 E kollégiumi törvény nem szabályozott iskolaszerkezeti vagy tananyag felosztási kérdéseket, leg- inkább a fegyelem szigorítására és annak szabályozására koncentrált. A tantervi fejlődésben kiemelkedő új korszakot hozott Maróthi György pro- fesszor munkássága. Tanulmányai, az „Opiniones” és az „Idea” valamint az ezek- re épülő „Methodus”. Maróthi, az iskola- szerkezet változtatására is tett javaslatokat, melyeket Domokos Mártonhoz, a város főbírójához nyújtott be. Előterjesztéseiben nyomatékosan javasolta a latin és elemi osztályok szétválasztását. Indoklásában megfogalmazta, hogy célzottan legyenek külön latint tanuló elemi osztályok kü- lön tanítókkal azok számára, akik ilyen Tanulmány8 végzettséget szeretnének további életpá- lyájukhoz. Emellett szervezzenek olyan elemi osztályokat is, ahol a tanulókat la- tin nélkül az anyanyelvi olvasásra, írásra és vallásos kegyességre oktatják. A Városi Tanács 1739-ben határozatban döntött arról, hogy elemi fokon megszervezi az anyanyelvű oktatást. Ez nagy jelentőségű fordulat volt a népoktatás ügyében. Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy Debrecenben 1720-ig csupán a fiúk számára volt elérhe- tő az iskolarendszerű oktatás a református kollégiumban. Meg kell említenünk, hogy a rákövetkező évben a piaristák huszon- két tanulóval megnyitották iskolájukat az egyik belvároshoz közeli utcában, ahol a tanulókat négy csoportba sorolták az első évben, majd a létszámnövekedés és a fel- menő rendszer egy újabb évfolyamot is szükségesnek ítélt. 5 Az osztálylétszámok szembetűnően alacsonyabbak voltak, mint a református kollégium osztályaiban. OKTATÁSI RENDSZER A 18. SZÁZAD VÉGÉN Az oktatásba bevont egyre nagyobb gyer- meklétszám a Debreceni Református Kol- légium bővülését eredményezte. A hatosz- tályos teljes gimnáziumhoz hetedikként az elemi ismereteket oktató „ábécédárius” osztály kapcsolódott. 6 Mivel akkoriban az évfolyamokat visszafelé számolták, így ebben a hetedik elemi osztályban kezd- tek tanulni a diákok. Ez volt a septima classis (hetedik osztály) amit más néven Iniciándusoknak is neveztek. Létszámát tekintve összesen több, mint 1400 diák tanult itt. Ez a mai szemmel meglepően magas létszám a további évekre lecsök- kent. Az oktatás szerkezetét tekintve a hét évfolyamos gimnáziumi oktatásra épült az egy előkészítő évet követő három éves filozófia, majd újabb három év teológia ta- nulmány már a felsőoktatásban. Ez utóbbi iskolafokon 360 fő tanult, akiket mind- összesen négy professzor, akadémiai elő- adásokat tartva oktatott. 7 A praeceptorok – mint togatus diákok – a legjobb főiskolai hallgatók közül kerültek ki, és a középisko- lai valamint az elemi tagozaton tanítottak. Ilyen keretek között működött a kollégium elemi iskolára épülő közép és felsőfokú ok- tatási rendszere. Az oktatáspolitikai intézkedések között az I. Ratio Educationis (1777) nagy ellenál- lást váltott ki a protestánsok körében, mert a korábban (1606. és 1647.) megszerzett és megerősített vallási és oktatási önállóság elvesztését jelentette számukra. A Debrece- ni Református Kollégiumot is érzékenyen érintette a rendelet, mert ekkorra már szé- les körben kiépített iskolarendszerrel ren- delkezett, és professzorainak munkássága országos jelentőségű intézménnyé tette a kollégiumot. Maróthi tanügyi reformjait és Methodus-át 1770-ben vezették be, melyek ekkora már igazolták eredményességüket. A Ratio Educationisszal szemben mindez ellenérvként jelent meg. A rendeletre rea- gálva a Tiszántúli Egyházkerület és a kol- légium tanári kara 1792-ben új kollégiumi törvényt hozott a saját tanítási rendjének és tantervének szabályozása érdekében. Eb- ben már érzékelhető volt a Ratio Educatio- nis hatása is. A kollégiumi törvény alapján, 1804-ben az álmosdi Tanügyi Értekezlet, Budai Ézsaiás professzor közreműködésével kidolgozta a kollégium új tanulmányi rend-Tanulmány9 jét, a Ratio Institutionis-t. A reformkor kez- detén Debrecen város a neveléstudomány nagy jelentőségű bázisa volt. A kollégium nemzetközi viszonylatban is az elsők között szervezte meg a pedagógiai tanszéket, élére Zákány Józsefet választották, aki 1825. évi székfoglalójában mutatta be nevelői arcula- tát és szakmai elkötelezettségét. 8 Munkássá- gának idején találkozunk a kollégiumban az ún. szoktató iskola bevezetésével. AZ ISKOLÁBA BESZOKTATÓ ISKOLA A szoktató iskola szervezéséről és működ- tetéséről Varga Gábor tanulmányában ezt olvashatjuk: „ a szoktató iskolai osztály már 1729-től létezett initiandusok néven. Ez ta- vasztól egy fél éven át szolgálta a gyermekek iskolára való előkészítését, függetlenül attól, hogy jártak-e óvodába vagy sem.” 9 Balogh Ferenc tanulmányában ez áll: „ 1868/9-ben a szoktató iskolában vezetett 172 kezdő gyermeket, régi szokás volt az elemi iskolá- ba lépendő kisgyermekeket egy fél évvel előre szoktatni az iskolába járásra: ezek osztálya initiandusok nevezete alatt már 1729-ben feltalálható. ” 10 Közel száznegyven év eltel- tével tehát a megalapított pedagógiai tan- szék rektora, Zákány József újra bevezet- te a szoktató iskola intézményét. Ezzel az elemi osztállyal együtt hétosztályos volt a kollégiumi képzés Barcsa János írása sze- rint is. Ezek az évfolyamok tehát: logika, poéta, syntaxtica, grammatista, coniugista, comparatista et declinista, initiandi. 11 Az initiandi classis megtalálható Maróthi 1741-es iskolaszervezeti felosztásában is. A tanrend szerint a kezdő évfolyamra já- rók írni, olvasni, számolni tanultak. A latin nyelvből elég volt, ha az olvasásig jutottak, minden más tantárgyat az anyanyelvükön tanultak a diákok. A Debreceni Református Kollégium Levéltárának Ismertetője című kiadványban olvashatjuk, hogy 1820-tól ún. szoktató iskolai tanítót is alkalmaznak. A 1820/21. tanév főiskolai tanítóinak felso- rolásában már szerepel Dombi János szok- tató iskolai osztálytanító neve. 12 Ezeknek az osztályoknak nincs külön jegyzett tanulói névsora. Csupán az történt, hogy az isko- lai év második, tavaszi felében a legkiseb- bek osztályának (Schola Vernacula prima Minoris) megkétszereződött a tanulói lét- száma. Ebből arra következtethetünk, hogy a szülők tavasszal beíratták gyermekeiket fél évre az iskolai szoktató osztályba. Ezek a gyerekek csatlakoztak a korábban megkez- dett tanévet teljesítő társaikhoz. Az osztály- létszámok nagyságrendekkel növekedtek a tavaszi félévre. A 1817/1818. I.félév osztály- létszáma 191 tanuló, a II. félév osztálylét- száma 454 tanuló lett. Az 1818/1819. I.félév osztálylétszáma 201 tanuló, II. félév osztály- létszáma 457 tanulóra emelkedett. A szok- tató iskola hatására a 1819/1820. tanévre 249-re emelkedett a tanévet kezdő tanulói létszám is, és a 1820/1821. évi anyakönyv- be már 452 növendék került bejegyzésre. A névsor 260. sorszáma után a később ér- kezők bejegyzésével (recentur venerunt) folytatták a névsort. Azt láthatjuk, hogy a tavaszi félévre érkező tanulók becsatlakoz- tak az osztályba, jelentősen növelve a létszá- mot. Ez a mai léptékkel fenntarthatatlannak tűnik. Az osztályszervezeti szétválasztásra csak 1828/1829-ben került sor. Ettől kezdve 1873-ig a kollégium anya- könyvében bejegyzésre került a tanév má- sodik felében a szoktató iskola tanítóinak Next >