< PreviousTanulmány10 giéniája erősen hiányos volt, így gyakran törtek ki nagy járványok (pl. pestis). Soka- kat fenyegetett az is, hogy éhen halnak. „A szenvedések és pestis járványok csúcspontja a 1348-49-re tehető.” 6 Ezt súlyosbította a százéves háború és a török hatalom előre- nyomulása. Az emberek rettegtek a halál- tól és a szenvedés kérdésére az egyháztól várták a választ. Bármit megtettek volna azért, hogy elkerüljék a további szenve- dést. Megjelentek a bűnbak keresések, ahol a közösség tagjai a hibát nem a saját életükben, hanem egy külső személyben keresték. Boszorkányperek, bűnös üldö- zések során gyakran vádoltak meg fogya- tékos embereket is, és azt gondolták, hogy Isten jogos ítéletét közvetítik, amivel elhá- ríthatják maguktól a további büntetése- ket. 7 Ahol a bűnösség megtestesüléseként tekintettek rájuk, ott sok esetben a bűnt és a gonosz lelket akarták kiűzni belőlük az ördögűző szertartásokon. Máshol nem mentek el ilyen szélsőségig, de várták az is- teni beavatkozást, az isteni csodát, amiért Istenhez és a szentekhez imádkoztak. 8 Ezt a szemléletmódot a közegyház is erősítette azzal, hogy azt hirdette, hogy a nép bűné- nek Istentől jövő büntetései a járványok, a fogyatékos emberek és minden rossz, ami történik. Megoldásként pedig a megtérést javasolták. Ez nehezen érthető, elvont fo- galom maradt általában. A társadalom- ban gyakran azzal kapcsolódott ez össze, hogy a megtérés után minden rendbe jön és minden rossz eltűnik. Ha nem a földön, akkor majd a Mennyek országában. Ez a jó pedig minden eszközzel megszerezhe- tő: akár bűnbak kereséssel (pl. perek, ahol kivetítették az összes félelmüket, rossz ér- zésüket a megvádolt – gyakran fogyaté- kos személyekre), akár megvásárlással (pl. bűnbocsátó cédulák). A helyzetet árnyalták az egyházban jelen lévő különböző kegyességi irányzatok. „Az emberek riadtan keresték üdvösségük lehető- ségét. A templomok tele voltak, de egyre na- gyobb szakadék tátongott a különféle kegyes- ségi formák között. Babonás ereklyetisztelet és cinikus pénzügyletek, szerzetesi kórházak és világvége-prédikátorok, monumentális építkezések és reformtörekvések jellemezték az egyházat. A laikusok éles kritikával illet- ték a korrupt egyházvezetést vagy a tanulat- lan alsó papságot.” 9 A sokszínűség részeként az is megfigyelhető volt, hogy az egyház egyes részein érzéke- nyen kezelték a fogyatékosság kérdését. Az elhagyott, kirakott gyermekek, fogyatékos emberek segítése, felkarolása és támogatása – biblikus alapokon – az egyház feladatává vált. Általában szerzetesek, apácák látták el ezt a szolgálatot, éppúgy, mint a szegények, özvegyek és árvák segítését. Ez önmagában véve tiszteletre méltó és elismerendő cse- lekedet. Egyrészt, mivel a peremre szorul- takhoz való odafordulás, felkarolás fontos része a keresztyén mentalitásnak. Másrészt ebben a korban az egyházon kívül más nem igazán foglalkozott komolyabban a fogyaté- kos emberekkel. „Vannak feljegyzések arról is, hogy a kolostorokban papok és apácák foglalkoznak egy-egy siketnémával, vakkal, értelmi fogyatékossal, elsősorban azért, hogy imádkozni megtanítsák őket. Ezek a törekvé- sek igen emberségesek, s azt jelzik, hogy van- nak, akik szembeszállnak a hivatalos egyházi állásponttal.” (Gordosné, 1975. 24.) Ugyanakkor, a témát kutatva több olyan kifejezésmóddal találkoztam, mely azt feje-Tanulmány11 zi ki, hogy az egyház „lehajol” a szükséget szenvedő emberekhez. A következő szavak utaltak erre: rászoruló, gyámolít, szánalom- ra méltó. A fogyatékosság morális modelljéhez kapcsolódó paradigmának a meghaladása szorosan összekapcsolódott a reformáció- val és a Szentírás tanításához való vissza- fordulással. Társadalmilag ez a reneszánsz- hoz, humanizmushoz, felvilágosodáshoz köthető. A változások eredménye lett a gyógyító-nevelő módszerek megszületé- se. 10 Mivel azonban nem a történeti vonal bemutatása a célom, ezért ezekre nem sze- retnék kitérni. A reformáció azt tanítot- ta, hogy a szemléletmód megváltoztatása mindig az Isten Igéjére vezethető vissza. Protestánsként ezt ma is így valljuk. Ezért a következő részben a forráshoz visszatér- ve azt vizsgálom meg, hogy mit mond a fogyatékosság kérdéséről a Szentírás. 2.1 A BIBLIA TANÍTÁSA A FOGYATÉKOSSÁGRÓL 2.1. Általános bevezető A morális modell szemlélete alapján gon- dolkodó ember olyan teológiai kifejezések- kel dolgozik, melyek a bibliai szóhasznála- tot idézik, de egyáltalán nem biztos, hogy biblikusak. 11 Ezek a kifejezések: bűn, bűnös ember, áldozat. Bár a téma után kutatva sok izgalmas terület került elém, igyekszem röviden, a fő vonalat szem előtt tartva, a leglényegesebb igehelyeket kiemelni. Ha a Szentírás egészét nézzük, a Bibliában jó né- hány fogyatékos emberrel találkozhatunk. Mózes 3. könyve említ sokféle fogyatékkal élő papokat. A fogyatékos ember foglalko- zása itt egyedül lesz fontos, amiről majd írok később. A többi helyen elsősorban a sérülés alapján csoportosíthatók: ■ Vannak látássérült emberek. Pl. Izsáknak öreg korára „meggyöngül a szeme” és el- veszíti a látását. (1Móz 27,1). Vakok, aki- ket Jézus meggyógyított (Mt 12; Mt 20; Jn 9). ■ Siketek. (Pl. 3Móz 19,14; Mk 7,31–37.) ■ Némák vagy beszéd fogyatékosok (Pl. Mózes, aki dadogott vagy a néma gyógyí- tásának története a Mk 9,14–28 versek- ben). ■ Testi sérültek. (Pl: négy végtag béna, mint a 38 éve beteg ember a Jn 5,1–15-ben, vagy sánták: pl. ApCsel 3.) ■ Szellemi fogyatékosság: őrület, stb. (Pl. Saul királyt megszállja az őrület.) ■ Egyéb fogyatékosságok: nyúlszáj, púpos- ság, stb. (Pl. 3Móz 21,17–23). A Szentírás a fogyatékosságot általában be- tegségként értelmezi. Nem orvosi leírást ad azonban róluk, hanem spirituális kontex- tusba helyezi. Néha úgy értelmezi, hogy Is- ten küldi ezeket – máskor az embert rontó, démoni erőknek tulajdonítja. 12 A fogyaté- kosság több módon is előkerül: ■ Konkrétan egy-egy testi betegség leírá- saként. (Ebből van a legtöbb, a történet- leírások részeként, puszta utalásként.) Az egyén jellemzésekor annak a tény- nek a rögzítésére hangzik el ez, hogy fi- zikai-szellemi fogyatékossága van. Pl. Mefíbósetről, Jónathánnak a fiáról, Saul király unokájáról mondja, mindkét lábá- ra megbénult 5 éves korában (2Sám 4,4). ■ Átvitt értelemben, hasonlatként, amikor Isten-ember kapcsolatáról szól a szentíró és arról beszél pl., hogy ha csak a nyomo-Tanulmány12Tanulmány13 rúságban fordul az ember Istenhez, ak- kor ez süket fülekre talál Istennél (Zsolt 38,14). Vagy a vezetők vakok, akik nem veszik észre a hibákat (Mt 23,24). ■ Gyógyítási történetekben, ahol azon van a hangsúly, hogy Istennek hatalma van a nyomorúságok fölött is (Pl. Jn 9). Ezek elsősorban újszövetségi csoda-története- tek, ahol nemcsak a történés a fontos – de a látásmód is, amit közvetítenek. 2.2. Az Ószövetség látásmódja A Szentírás a kezdetek leírásánál nem be- szél a fogyatékosságról. Pusztán emberről szól és emberképének kiindulópontja, hogy az ember teremtett lény. A teremtéstörténe- tek (1Móz 1,1–2,7) tanúsága szerint Isten az embert a saját képmására teremtette. Saját lelkét helyezte az emberbe. Innen adódik az ember méltósága is. A teremtéskor pe- dig elhangzott Isten helyeslése: jónak látta a teremtett világot és benne az embert. Ez a teremtettség és Isten elégedettsége az, amit elsőként figyelembe kell vennünk, hogyha a fogyatékos ember helyét keressük Isten vi- lágában. Minden embert a saját képmására teremtett Isten, testi megjelenéstől függet- lenül és mindannyian Isten képmásai va- gyunk. Azaz: ember és ember között nincs különbség, sem hiearchia. Tehát senki sem alacsonyabb rendű. Mind az Ó-, mind az Újszövetség arról is beszél, hogy az ember ugyanakkor bűnös, akihez az első ember engedetlensége óta hozzá tartozik a bűn. Ezt hívja a protestáns teológia eredendő – a katolikus teológia pe- dig áteredő bűnnek. Ez szintén egyetemleges emberi tulajdonság. Ennek okaként a Szent- írás azonban nem a fogyatékosságot jelöli meg, hanem azt, hogy a bűn az Istentől való eltávolodást jelenti, ami kapcsolati romlást eredményezett. Ez vonatkozik Isten és em- ber, valamint az ember-embertárs közötti, és az embernek az önmagával való kapcso- latára is. A bűn megjelenhet az Isten útjáról való letérésben, konkrét bűnös, másoknak ártó tettekben is. Sokatmondóak azok a ki- fejezések, amelyeket a Biblia (az ószövetségi héberben, akár az újszövetségi koiné görög- ben) a bűnre használ. Mivel a morális mo- dell egyik kulcsfogalma a bűn és a bűnösség, ezért néhány mondatban érdemes megnézni ezeket a jelentésárnyalatokat. A héber kife- jezések és magyarázataik részletes kifejtése nélkül az ószövetségi bűn szavak jelentés- árnyalatai: helyes iránytól való eltévelyedés, valakivel szembeni hiba elkövetése, tévedés, egy tilalom semmibe vétele, szövetségi hűség megszegése, rosszat cselekedni, lázadás, jog- talanság, szándékos és megfontolt elpártolás valakitől, istentelenség, igazságtalanság, tisz- tátalan 13 , jogi értelemben bűnös. 14 Itt sehol sem jelenik meg tehát az, hogy a bűn és a fogyatékosság összetartozik, és a fogyatékos ember bűnösebb lenne bárki másnál. A magyarul fogyatékosságnak fordított kifejezés (múm) felfedezhető az Ószövet- ségben, bár rendkívül kevés helyen találha- tó csak meg. Héber szótárak szerint 3 jelen- tése van: ■ testi hiba, fogyaték: 3Móz 21,17; 5Móz 15,21; Dán 1,4. ■ sérülés, sérv: 3Móz 24,19. ■ erkölcsi tévedés, vétség: 5Móz 32,5; Péld 9,7; Jób 11,15 15 A kutatásom során ez volt az első olyan pont, ahol komoly akadályokba ütköz- tem. Az én fejemben, a teológiai látásmód és újszövetségi részek alapján egyértelmű Tanulmány14 volt, hogy Isten álláspontja nem elítélő a fogyatékos emberekkel kapcsolatban. Sőt! Ehhez képest a héber szóhasználat szerint a fogyatékosság szó néhány helyen „vétség, bűn, erkölcsi tévedés” értelmezése jelenik meg az Ószövetségben. Ahogyan máskor is, amikor nem egyértelmű vonatkozások- kal találkozom, a szöveg- és történetkritika módszereit vettem elő. 16 Az első két értel- mezés egyértelműen fogyatékos emberekre utal és testi, külső megjelenésre vonatko- zik. Dániel könyvében a babiloni királynak olyan zsidó fiatalokat válogatnak tanításra, akikben semmilyen testi és/vagy szellemi fogyatékosságot nem találtak. 17 Ez viszony- lag könnyebben értelmezhető rész. Kr.e. 600-as évek körüli eseményeket dolgozza fel a könyv első fele (ahol ez a mondat is található). Itt, a fogyatékosságra való uta- lás tényközlés és nem minősítés. A babiloni király az ország előkelőit Babilonba hurcol- tatja és az utasítására néhány előkelő, jó ké- pességű fiatalt választanak ki. A cél az, hogy később, a helyi szokásokat ismerő és követő tisztségviselőket neveljenek belőlük. 18 Mivel a könyv keletkezése Kr.e. 170-160 közé te- hető, ez azt mutatja, hogy a késői zsidóság- ban ismert volt a fogyatékosság és a fogya- tékos emberekre való kifejezést konkrétan is használták. Hasonlóan könnyen érthető a 3Móz 24,19. Itt az ószövetségi jogi elve: „szemet-szemért, fogat-fogért” látásmód alapján, ha valaki testi sérülést okoz a má- siknak (pl. sántává, stb. teszi), ugyanolyan büntetést kell rá kiszabni. Jóval nehezebben értelmezhető a Leviticusban (3Móz 21,17–23) található leírás. 19 Első olvasatban rendkívül sértő és kirekesztő. Hogyan lehetséges az, hogy a kegyelmes, elfogadó Isten nem engedélye- zi papjainak azt, hogy áldozatot mutassak be, ha fogyatékkal élnek? A kérdést onnan lehet visszabontani, ha arra figyelünk, hogy mikor keletkeztek ezek a részek és mi volt a céljuk. Mózes 3. könyve kultikus rendelke- zéseket tartalmaz. Törvényeket ad, amelyek célja, hogy a szentséget meg kell őrizni. Az egész könyv fő hangsúlya az áldozatbemu- tatás, a papok szolgálatáról, az áldozatokról és az áldozatot bemutató pap tisztaságának megőrzéséről szól. Időben ez a rész kb. Kr.e. 500 körülre tehető és párhuzamosan kelet- kezhetett Mózes 5. könyvével. Leírói való- színűleg papok voltak (ez az érdeklődési körből is látszik). Azt hangsúlyozták a babi- loni fogságba vitt nép számára, hogy meny- nyire fontos az Istenhez való ragaszkodás és a kultikus törvények betartása. 20 Értel- mezve: ha nem tartják meg Isten törvényeit, akkor büntetésként jön pl. a fogság az éle- tükben, illetve minden rossz következmény. Így olvasva ezt a részt és visszagondolva arra, hogy a középkorban milyen körülmé- nyek között volt a morális modell szemlélet- módjának a fénykora, könnyű összefüggést találni a kettő között. Miről szól azonban ez a rész? Hogyan illeszkedik – ha beleillik egyáltalán a Biblia látásmódjába? A kérdést a papság és az áldozat fogalmának teológi- ája felől érdemes megközelíteni. Öröklődő, vagyis Isten által választott papság (Árontól való leszármazottság) csak Mózes ideje és az Egyiptomból való kivonulás után léte- zik. (Előtte választott papok voltak, illetve a családfők látták el a papi feladatokat.) Isten kegyelemből, nem érdemek alapján válasz- totta Áront és későbbi családját arra, hogy ők végezzék el a kultusszal kapcsolatos szol- gálatot. A tisztségbe iktatott és felszentelt papok egyszerre voltak Isten reprezentán-Tanulmány15 sai, kijelentésének közvetítői, tanítók és Is- ten előtt közbenjárók. Ez utóbbi funkciójuk szorosan összekapcsolódott az áldozatok bemutatásával. Kiindulópontja, nagyon le- egyszerűsítve, az a teológiai gondolat volt, hogy a bűn az ember számára olyan, mint az adósság, amitől megszabadulni csak az „adósság rendezésével” lehet. Ez az ún. engesztelés. Mivel a nép minden tagja ön- magáért nem mutathatott be áldozatot, 21 a papok, illetve a nép egészének az eredendő és minden elkövetett bűnéért a helyettes áldozatot (ún. évi engesztelési áldozat) a kiválasztott főpap végezhette el. Bár ez volt a legnagyobb áldozat, de ezen kívül még számtalan áldozattípussal találkozhatunk az Ószövetségben. 22 Kizárólag erre az aktusra, az áldozatbemutatásra vonatkozik a fogya- tékkal élő papok tilalma. Érdekes azonban, hogy azt nem tiltja, hogy papok legyenek, illetve más papi szolgálatban részt vegyenek vagy az áldozati étel elfogyasztásában (ami szintén szent cselekmény volt) részesül- jenek. Ezt a kettősséget a magyarázók egy része azzal oldja fel, hogy az oltárnál való szolgálat során a pap teljes valójával van je- len. A testi tökéletességet, mint a szentség külső megtestesülését értelmezte a zsidó- ság. Isten képviselőjeként azonban túlmuta- tott önmagán. A szent és tökéletes Istenhez nem illett semmilyen fogyatékosság a kép- viselet során. Ugyanezen az elven alapult az is, hogy semmilyen sérült, fogyatékos állat nem volt felajánlható áldozati állatnak. 23 Más szempontok szerint az Ókori Keleten nem egyedi a papokra vonatkozó tiltólista megfogalmazása. Mezopotámiai iratokban megtalálható ennek a nyoma. A magya- rázók szerint ez azt a célt szolgálta, hogy a papok erkölcsi tisztaságát minden módon biztosítsák. 24 Akárhogyan is van, mind az ószövetségi értelmű áldozatot, mind az ez- zel kapcsolatos kultuszi előírásokat átértel- mezte, „átírta” Jézus Krisztus megjelenése és váltságmunkája. 25 Fölöslegessé tette az emberi áldozatot, így okafogyottá vált a fo- gyatékosságra való tiltás is. Ezek, a Leviticusban (3Móz) található leírások időben elhelyezve ugyanakkorra tehetők, mint az átvitt értelemben használt „fogyatékos” szó megjelenései. A Példabe- szédek könyvének, Jób könyvének kelet- kezését kutatva, ez a Kr.e. 5-3. század. 26 Az utalások itt nem történeti események leírá- sában, moralizálva jelennek meg. Az nem derül ki, hogy tényleg testi, szellemi fogya- tékosságról van-e szó, hanem a kifejezés az erkölcsi vétség szinonimája. Valószínűleg azonban van kapcsolat a kettő között, ép- pen úgy, mint ahogyan a köznyelv általában egy jellemvonást felnagyít és aztán azt vala- milyen negatív éllel tölti meg (pl. „szőke”). Direkt utalások nem találhatóak arra, hogy a fogyatékos embert az Isten elítéli és bűnö- sebbnek tartja másoknál, így azt gondolom, hogy itt a nép általi „köznyelv” jelenhetett meg és semmiképpen sem Isten által adott útmutatás arra, hogy a fogyatékos ember bűnös, elvetendő és értéktelenebb bárki másnál. 2.3. Az Újszövetség látásmódja Az Ószövetségi értelmezés az emberképpel kezdődött, itt is érdemes azzal indítani. 27 A bűn és bűnösség fogalma jelen van az Új- szövetségben is. Itt is több kifejezés tarto- zik hozzá, de egyik sem foglalja magában a fogyatékosságot. A jelentésárnyalatok a következők: jogtalanságot cselekedni, a másik embernek ártani, bűnt elkövetni, hi-Tanulmány16 bázni, Isten elleni lázadás, ember elleni tett, valami mellé lépni, elmenni valami mellett, eltévelyedni, túlkapást elkövetni, félrelépni, szándékosan bűnt elkövetni. 28 Az Újszövetség egy nagyon fontos szem- pontot tesz hozzá az emberről való gondol- kodásmódhoz . Amellett, hogy itt is meg- jelenik, hogy az ember eredendően bűnös – de a Krisztusban való megváltás révén egyszerre megigazult is. „…a keresztyén evangélium Istene nem egy szigorú bíró, aki az embereket érdemeik szerint jutalmazza, hanem irgalmas és kegyelmes Isten, aki a bűnösöknek ajándékként adományozza az igazságot.” 29 (McGrath, 1995, p. 338). Ez tö- mören azt jelenti, hogy az ember egyszer- re bűnös és igaz. Születésétől fogva bűnös, része az eredendő bűn, de Isten szemében már megigazult. Teológiailag nézve, míg a bűn fogságban tart és bezár, addig ennek a hatása alól Krisztus szabadít fel. Az újszö- vetségi Szentírás látásmódja szerint ez sem függ össze semmilyen módon a fogyatékos- ság kérdésével. A kegyelem minden ember- re érvényes, Isten mindenkinek egyenlő- képpen kínálja fel. Kutatva az újszövetségi gondolkodásmó- dot, felfigyeltem arra, hogy az Újszövetség- nek nincs önálló szava a fogyatékosságra. Külön nevezi meg a fogyatékos embereket – így beszél pl. vakról, bénáról, stb. Alap- vetően sok szó esik fogyatékos emberekről az evangéliumokban és az Apostolok Csele- kedeteiben, míg a levelekben abszolút nem kerülnek elő. Ennek az oka – azt gondolom – az lehet, hogy az előzőleg említett köny- vek történeti emlékeket, leírásokat tartal- maznak. A levelekben pedig olyan kérdések kerülnek elő, amelyekre keresztyén válaszo- kat igényeltek az újonnan létrejövő gyüle- kezeti közösségek. Ha a keresztyén választ keressük, akkor érdemes megnézni Jézus mentalitását a fogyatékos emberekkel kap- csolatban. A fogyatékosság kérdését, mint annyi más esetben, ahogyan az ószövetségi gon- dolatokkal és szokásokkal teszi, Jézus Krisz- tus Isten szemszögébe emeli és átértelmezi azt. Ennek a példája Jn 9-ben olvasható. Ép- pen ezért – bár több gyógyítási történet is található az Újszövetségben, a morális mo- dellre való bibliai reflexió során elsősorban erre az igerészre térek ki. Arról olvashatunk itt, hogy Jézus meggyógyít egy születésé- től fogva vak embert. Számomra azonban nem is Jézus mindenen felül lévő hatalma a fontos most, hanem a történet két kulcs- pontja. Az egyik a tanítványok kérdése és Jézus válasza, amikor látnak egy születésé- től fogva vak embert, aki – a kor szokása- inak megfelelően – koldul. 30 A tanítványok kérdése: „Ki vétkezett?” Ez a morális mo- dell szemléletmódjának tipikus gondolata és ezek szerint a zsidó közgondolkodást is ez jellemezte. (Ahogyan az előző fejezet végén ki is tértem rá.) Jézus azonban ma- gasabb, spirituális szintre emeli a helyzetet és válaszával kimondja azt, hogy a fogyaté- kosság nem függ össze a bűnnel. Úgy is fo- galmazhatnánk azt, ami itt elhangzik, hogy Isten titka annak az ismerete, hogy kivel mi és miért történik és nem emberi spekuláció eredménye. De az is benne van ebben, hogy az embernek nincs joga senkit kárhoztat- ni. 31 Ugyanakkor arra is rámutat, hogy Is- tennek hatalma van, ilyen lehetetlennek tűnő helyzet fölött is. Ennek a jele, hogy a fejezet további részében azt olvassuk, Jézus meggyógyítja ezt a vak embert. Nem maga a gyógyítás a lényeges és elsődleges itt sem, hanem az az elkötelezettség, ami ennek a következtében születik. A folytatás arról szól, hogy a korábban vak – most újra látó – férfihogyan hadakozik a korabeli írástu- dókkal, akik indokot keresnek Jézus ellen és ebben szövetségesként akarják használni ezt az embert is. Jelen témám szempontjá- ból nagyon érdekes a 34. vers. 32 Itt – miután nem tudják meggyőzni ezt a férfit – végső érvként a kiközösítés és a megszégyenítés eszközét használják és egy „teológiainak” nevezett érvre hivatkoznak („ Te mindenes- től bűnben születtél…” Jn 9,34a). Ez a ne- gatív értelemben vehető, nagyon emberi mentalitás is azt mutatja számomra, hogy a fogyatékosságnak, mint bűnös állapotnak való értelmezése téves. (Ráadásul, amikor ez elhangzik, a férfimár újra látó, tehát a történet szerint nyoma sincs annak a külső tényezőnek, amire hivatkozva ezt monda- nák.) Ellenben Jézus tovább fűzi a gondola- tot és a farizeusokat nevezi – átvitt értelem- ben vakoknak – azaz fogyatékos emberek- nek. Szerintem ezzel arra is rámutat, hogy a testi vonásokban, a külsőben nem jelenik meg egyértelműen az, ami a lélekben van. Bár érdekes kutatási téma lehetne a gyó- gyítási történetek fogyatékosságtudományi reflexiója, illetve a bennük rejlő hiányos- ságok feltárása, de a morális modell szem- léletmódját nézve nem ezeket, hanem egy példázatot szükséges még kiemelni. Az ir- galmas samaritánus 33 példázatának menta- litását a morális modell tudatos/tudattalan követői félreértik. Egyfajta lehajló, atyásko- dó, paternalista megközelítést vélnek felfe- dezni benne. Ez azonban nem erről szól. A Jézus által használt felebarát kifejezés: „eredeti jelentése: közeli, szomszédos, átvitt értelemben – a másik. … A héber megfelelő- jének az alapjelentése: az, akivel kapcsolatba kerülünk, a társ.” 34 Ennek a vonatkozásai az Ószövetségben is megtalálhatók, de ott a honfitársak iránt való kötelezettségről van szó, akikre más, erősebb szabályok vonat- koznak, míg a kívülállókra. Jézus ezt is átér- telmezi és arra mutat rá, hogy mindenki le- het felebarát, néptől, vallási hovatartozástól, stb. függetlenül. 35 A „szeresd az Istent” elv mellett, a „szeresd felebarátodat” gondolat rájuk is érvényes. Ilyen értelemben tehát a felebarát fogalma nem a lehajlásról, hanem az egyenrangúként kezelésről szól. A példázat számunkra fontos kulcssza- va még az „irgalom”. Ennek héber és görög megfelelői egyaránt hordozzák a hűség, szeretet, jóság fogalmait is. A Biblia beszél arról, hogy Isten irgalmas – de arról is, hogy az embernek irgalmasnak kell lennie a körülette lévőkkel. Itt, a jelen példázatban Jézus kiterjeszti minden emberre egyenlő mértékben az irgalmat: a jóságos mentali- tást, elfogadó szeretetet 36 (Szász, 2000b). Akár a példázat, akár a vakon született meggyógyításának a története számomra teljesen összhangban van azzal, amit Jézus a tanítása kezdetén kijelentett. 37 Az általa mondottakat értelmezhetjük úgy, hogy életküldetéseként emelte ki a megkötözött- ségekből való felszabadítást és új látásmód felismertetését. Keresztyénként, Krisztus tanítását alapul véve ez átvihető a fogya- tékossággal kapcsolatos szemléletmódra is. A következőkben, mintegy összefog- lalásként a már korábban készült, morális modellel kapcsolatos táblázatot egy továb- bi oszloppal egészítem ki, mely a felismert biblikus szempontokat tartalmazza. Tanulmány17Tanulmány18 3. A MORÁLIS MODELL UTÓÉLETE ÉS A FOGYATÉKOSSÁG TEOLÓGIÁJA MINT ÚJ MEGKÖZELÍTÉS Könczei és Hernádi (2011) gondolata alap- ján a modell szemléletmódja napjainkban is felfedezhető a szóhasználatban és a fogyaté- kos emberekkel való bánásmódban. Ennek a jelei a következő kifejezések lehetnek: fo- gyatékos; retardált; ellátott; fogyatékos em- ber, mint akihez le kell hajolni és támogatni kell. Úgy látom azonban, hogy nem igazán kapcsolható össze kizárólagosan a keresz- tyénséggel. Sőt, ahogyan a korábbiakban szó volt róla, a biblikus látásmód inkább a teljes elfogadásról, emberi méltóságról és a hatalomhoz juttatásról (szabaddá tétel) szól. A témával főleg a külföldi (angolszász) szakirodalom foglalkozik. Ahogyan volt fekete teológia, feminista teológia – most a fogyatékosság teológiája kezd kialakulni. Ez a teológiai irány önmagában is megér- ne egy dolgozatot. Mivel azonban nem ez volt a választott témám, ezért csak utalok néhány gondolatára. Kiindulópontja egy tanulmány volt. Bár nem említi a morális modell kifejezést, de az egész szemléletmód nagyon hiteles cáfolata 1994-ben, Nancy L. Szempontok A morális modell paradigmájának jellemzői Biblikus szempontok a keresztyén mentalitáshoz A fogyatékos ember A fogyatékos ember = bűnös ember. Az ember egyszerre bűnös és megigazult. Testről és lélekről való gondolko- dásmód A fókuszban lelki dominancia figyelhető meg. A test a lelki- ség külsődleges megnyilvánu- lása. Tükrözi a lelket. A test nem tükre a léleknek. A fogyatékosság A bűn következménye, Isten büntetése. Isten titka, hogy miért van fogyatékosság. A világról való látásmód A világ rendje, hogy • a tetteknek következményük van. • a fogyatékos emberek hor- dozzák magukon a bűnös tettek következményét. • a fogyatékos emberek élete büntetés vagy helyettes áldozat. A világ rendje, hogy: • Minden ember alapvetően az elfogadó, kegyelmét kínáló Isten oldaláról szem- lélendő. • A fogyatékos ember Isten értékes és jónak mondott gyermeke. • Isten alávetette magát a világ rendjé- nek és minden embernek, egyenlőkép- pen, megváltást hozott. A fogyatékos emberrel való lehetsé- ges bánásmódok • Megvetés. • Sajnálatból fakadó odafordu- lás, lehajlás. • „Atyáskodó”, paternalizáló magatartás. • Bevonás és együttműködés. • A megfelelő feltételek megteremtése az együttműködéshez és a fogyatékos emberek egyéni döntéseihez. A fogyatékos ember helye a társa- dalomban A hiearchia legalján található. Alacsonyabb rendű azoknál, akiknek nincs fogyatékosságuk. • Minden ember egyenértékű.Eiesland műve (A fogyatékos Isten). A szer- ző, aki maga is többszörös fogyatékkal élt, hangsúlyozza (biblikusan), hogy Krisztus, amikor az emberi testünket felvette, ezzel az emberi természet korlátait, sebezhetőségét is magára vette. Nem törölte el a fogyaté- kosságot, de átértelmezte azt. A fogyatékos- ságnak nincs köze a bűnhöz és büntetéshez (Eiesland, 1994). Ennek a teológiának a képviselői a teológiai alapozásokon kívül egyrészt hangsúlyozzák, hogy a fogyatékos- ság realitás és jelen van a világban. Ugyan- akkor arra koncentrálnak, hogy milyen keresztyén álláspont alakítható ki a fogya- tékos ember jogaival és méltóságával kap- csolatban. Azt képviselik, hogy a fogyatékos ember ugyanolyan értékű, mint bárki más. Istentől adott méltósága és identitása van. 38 Hitben élő fogyatékos emberek megszólal- tatásával és bevonásával arra is rámutatnak, hogy a fogyatékosság – mint az emberiség és az emberi tapasztalat sokszínűsége – ho- gyan tudja gazdagítani a teológiai értelme- zéseket. A fogyatékos emberek közösségét, mint kisebbséget értik és törekszenek arra, hogy a teológiai szemléletmód formálásá- ban ők maguk is megjelenjenek. 39 Hazánkban a Magyarországi Református Egyháznak van állásfoglalása a fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatban. Nagyrészt ez- zel tudok teológiailag és emberileg azono- sulni. Jelen van benne a fogyatékos embe- rek emberi méltóságára való törekvés. Kiin- dulópontja, hogy Krisztus váltságmunkája Tanulmány19Next >