MEGJELENIK ELEKTRONIKUSAN, ÉVENTE 4 SZÁM ■ LETÖLTHETŐ: REFPEDI.HU/MRN IRÁNYTŰ Magyar Református Nevelés 2019 3A címlapfotót a pixabay.com-ról választottuk. Jónis Panna cikkében megjelent fotók a családi gyűjtemé- nyéből valók. E lapszámunk további illusztrációinak forrását a képeknél feltüntetett forrásmegjelölés mutatja, illetve az RPI archívumából válogattuk. E számunk elkészítését a hollandiai OGO Alapítvány támogatta. Szerkesztői előszó Üdvözlet az olvasónak! ■ SZONTAGH PÁL 3 Tanulmány BÁRDI ÁRPÁD ■ Református intézményeink természetben megvalósuló tevékenységeiről 5 Műhely JAAP BRAAKSMA ■ Milyen kihívásokkal néz szembe a református oktatás Hollandiában? 20 GÖRÖG TÍMEA ■ Egy keresztyén iskolavezetőképzés (siker)története – a Van Lunen Center története (2007-2017) 30 GÖRÖG TÍMEA ■ „How to do good?” – Hogyan tegyünk jót? A Jane Haining Angol Nyelvi Emlékverseny élete 46 JÓNIS PANNA ■ Fény a sötétségben (Családi emlékek Ceausescu-rezsimről és Tőkés Lászlóról) 56 Szemle MÁRKUS GÁBOR ■ Remek e terv! Meglesz? – Hogyan érhetjük el létfontosságú céljainkat? Recenzió vezetőknek a Chris McChesney – Sean Covey – Jim Huling: A megvalósítás 4 alapszabálya című könyvről 77 LÁDA JÚLIA VALÉRIA ■ Magyar kisebbségi oktatás a régi és mai magyar országhatárok között (Pusztai Gabriella – Márkus Zsuzsanna (szerk.): Szülőföldön magyarul. Iskolák és diákok a határon túl c. könyv recenziója) 81 Számunk szerzői 85A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az iránytű: 1. Függőleges tengely körül szabadon lengő, mágne- sezett acéltű vagy acéllapocska, amely a földmágnes- ség hatására mindig észak–dél irányában helyezkedik el, s ezáltal a földrajzi tájékozódást lehetővé teszi. 2. Az, amihez valamely cselekvést, magatartást stb. biztonsággal lehet vagy kell igazítani. Nyilván nem kérdés, hogy folyóiratunk „Iránytű” című tematikus száma a második értelmezést veszi alapul. Tanulmányainkban, cikkeinkben igyekszünk egyre szélesedő horizonton számbavenni a reformá- tus oktatás hasonlóságait és eltéréseit, lehetőségeit és kihívásait. Bárdi Árpád a református intézményeink természetben megvalósuló tevékenységeiről értekezik, Jaap Braaksma a hollandiai református ok- tatás történetéről és helyzetéről ad rövid áttekintést. Görög Tímea két írással is jelentkezik: az egyikben egy jubileumi kiadvány és saját tapasz- talatai alapján mutatja be az USA-beli Van Lunen Center keresztyén ve- zetőképzőt, másik cikkében pedig az RPI által szervezett Jane Haining Angol Nyelvi Emlékverseny történetét dolgozza fel, kitekintéssel a Skót Misszió munkájára, illetve Intézetünk skóciai kapcsolataira is. Műhely rovatunkból ezen túl egy középiskolás diák, Jónis Panna írását ajánlom még Olvasóink figyelmébe. Forrásértékű munkájában a határon túli magyar református közösség életébe nyerhetünk bepil- lantást a Ceausescu-éra Romániájában. Szemle rovatunkban olvashatunk még a magyar kisebbségi oktatás- ról a régi és mai magyar országhatárok között, illetve az amerikai veze- tőképzésről szóló műhelytanulmányhoz kapcsolódóan egy ugyancsak tengerentúli vezetői kézikönyvet is az érdeklődők figyelmébe ajánlunk. Ha a tanulmányaink által érintett helyszíneket vagy régiókat tér- képre kellene rajzolnunk meglehetősen színes képet kapnánk. A helyszínek közötti tájékozódást segítő iránytű átvitt értelemben a té- mák közötti kapcsolatok megtalálásában is segítségünkre lehet: „Ve- zess Jézusunk / S Véled indulunk…” (RÉ 434. dicséret) DR. SZONTAGH PÁL főszerkesztő Szerkesztői előszó3 ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!Tanulmány„Mert, ami benne láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megérthe- tő és meglátható.” (Róm 1,20) A természetben a teremtett világot an- nak teljességében, tökéletességében ta- pasztalhatjuk, ahogy Isten mindezt szép rendben megalkotta. A református iskola/ keresztyén nevelés-oktatás alapfeladata, hogy ezt a szép rendet megláttassa diák- jaival, és segítséget, iránymutatást adjon a szemlélődő gyermekeknek ehhez a rácso- dálkozáshoz. Egész pontosan a Bibliában, Isten szavában közölt iránymutatásról van itt szó, nem valami panteista természetsze- retetről. Mindvégig szem előtt tartva, hogy nem az alkotást – bármennyire is ámulat- ba ejtő vagy éppen tudományosan körülírt – hanem ennek Alkotóját illeti a tisztelet, imádat és dicséret mindezért. 1 A természetben való tanulás több mint a tananyagban (tantervben, alapprogram- ban) leírható tudáselemek összessége, ezen túl is tartalmaz új és spontán megismerhe- tő elemeket és összefüggéseket. Mindezt a gyermeki kíváncsiságra alapozhatjuk, amelynek megtestesülését egyre divato- sabb „korszerű pedagógiai módszereknek” nevezni. 2 A teremtett világ megismerése és felfedezése ezernyi apró csoda, amelynek soha nem érünk a végére. A természet vi- lágának komplex jelenségeivel szembesülő gyerekek kíváncsivá válnak, meg akarják érteni a működését, miközben magától ér- tetődően kérdéseket fogalmaznak meg. Az életszerűen, egyszerűen megfogalmazott gyermeki kérdés nem erőltetett, s így a te- repi tevékenységek során a tanári magya- rázat helyett a kérdésekre alapozott párbe- széd kerül előtérbe. Az alá- és fölérendelő viszonyból egymás melletti, egymást ki- egészítő viszony alakul, amely tényleges és valós tanulást eredményezhet minden résztvevő számára. 3 Ugyanakkor lényeges az is, hogy a természetben zajló terepi ok- tatás-nevelés folyamatában használt okta- tási-nevelési segédanyagok tartalmukban és megjelenésükben megfeleljenek a gyer- mekek fogalmi felkészültségének, nyelvi környezetének, korosztályukhoz igazítot- tan aktív és életközeli tevékenységeket tar- talmazzanak. 4 BÁRDI ÁRPÁD REFORMÁTUS INTÉZMÉNYEINK TERMÉSZETBEN MEGVALÓSULÓ TEVÉKENYSÉGEIRŐL Tanulmány5Tanulmány6 A JÓ ALAPOZÁS FONTOSSÁGÁRÓL… ÉS A VALÓS TANULÁSRÓL A természettudományos oktatással-neve- léssel kapcsolatban komoly elvárások fo- galmazódnak meg napjainkban. Ezekre a kihívásokra – rendszer és egyéni szinten egyaránt – születnek is megoldási javas- latok, stratégiai tervek az oktatás minden érintettje felől: pedagógus, diák, hivatal, oktatáspolitika, szülő, szolgáltató mind- egyike látja, hogy a természettudományos oktatás terén valami céltévesztés tanúi va- gyunk. Sokan ezért új tanterv, új tantárgy, új taneszköz, új iskola, új tankönyv, új kü- lön óra, új oktatásszervezés, új oktatáspo- litika bevezetésétől remélik a megoldást. Bizonyára ezek megfontolás tárgyát kell, hogy képezzék, azonban jelen tanulmány- ban egy másik tényezőre kívánjuk felhívni a figyelmet. Az alapozás fontosságára. A későbbi – 10 év fölötti – természettudo- mányos eredmények csak biztos alapokról indulhatnak, amelyhez nélkülözhetetlen a természet valós megismerése. A kisgyer- mekekkel a természet valós megismerésé- hez elsősorban nem a tankönyv – légyen az bármennyire interaktív vagy digitális – eszkörendszerével juthatunk el, hanem a terepen végzett tevékenységekkel: kirán- dulással, sétával, szabad játékkal, együttes felfedezéssel, erdei iskolával/óvodával. Ezért ezek használata a mindennapi pe- dagógiai gyakorlatban kulcskérdés; s ez a 4-10 éves korosztály vonatkozásban csakis valós, természetben szerezett tapasztalat- ból táplálkozhat. Sőt, ezen felül a refor- mátus egyházi oktatás-nevelés vonatkozá- sában ezt a célt megelőzi egy teológiai cél, amelyet a „hit és a bibliai alapok” jelzővel illethetünk. Ahogy ezt a Magyarországi Református Egyház Köznevelési Intézmé- nyeinek Küldetésnyilatkozatában a követ- kezőképpen olvashatjuk: „…Küldetése alapján a református intéz- mény olyan keresztyén közösség, ahol a fia- talokat úgy tanítják és nevelik, hogy ők a hit ajándékának elfogadására vezető ismeretek, élmények és tapasztalatok birtokába jussa- nak; egyre jobban megismerjék, hogy Kiben és miért hisznek, életük zsinórmértékének a Szentírást tartsák, elfogadják református hitelveinket és hagyományainkat; tudják, hogy Istennek terve van az életükkel, és erre a Szentlélek teszi alkalmassá őket…” 5 Ilyen ismeret, élmény és tapasztalás le- het az óvodás és kisiskolás gyermekek számára egy jó kirándulás vagy egy séta a természetben. S ez az élmény, közös felfe- dezés túlmutathat magán, hiszen rámutat annak Alkotójára, miközben csodálatot és hódolatot vált ki a résztvevőkből. Ennek lehet nagyszerű eszköze a természetben megvalósuló terepi oktatás-nevelés. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a reformá- tus/keresztyén tradícióhoz való ragaszko- dás önmagában nem járható út a természet- tudományok vonatkozásában sem, hanem sokkal inkább azt kell megvizsgálnunk, hogy a bibliai alapokon álló pedagógia – mert egy református más alapon nem is állhat, hiszen saját identitását veszti el más- különben – mennyiben tudja integrálni a természettudományos tartalmakat. Azokat a tartalmakat, amelyeket egyébiránt minden magyarországi intézményben tanítani kell. Kevés a tradíció, kevés az innovációhoz való kecsegtető vonzódás, sokkal inkább szüksé- ges egy saját biztos kiindulási pont, tiszta védelem, az alapokhoz való ragaszkodás. 6 E Tanulmány7 tekintetben is szép példák és jó gyakorlatok sora áll időben mögöttünk, egyébiránt pe- dig messze előttünk a hazai protestáns/re- formátus oktatás-nevelés elmúlt évszázada- iból (Comenius Ámós János, Apáczai Csere János, Tessedik Sámuel, Karácsony Sándor). Jelen tanulmányunkhoz kapcsolódóan, napjaink hazai református gyakorlatának vonatkozásában ezekből két területet eme- lünk ki: a kurrens pedagógiai gyakorlatot uraló – a jórészt a humanisztikus ember- képből táplálkozó – gyermekcentrikusság és a bibliai emberképből kiinduló oktatás- nevelés közti amibivalens viszonyt 7 ; vala- mint a mai kötelező természettudományos tartalmak és a bibliai világkép, jövőkép közt „tapintható feszültséget”. Mindkét területen komoly adósságai vannak a mai hazai re- formátus pedagógiai gyakorlatnak, és csak remélni tudjuk, hogy eleink bölcsességével tudjuk e feszültségeket oldani úgy, hogy en- nek megoldása utódaink valós hasznát és Isten dicsőségét szolgálják. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem célunk és nem is tud- juk jelen tanulmányban e feszültségeket fel- oldani, azonban egy lehetséges megoldási út irányába teszünk javaslatot. A természet- tudomány és hit kapcsolatának megjelené-Tanulmány8 sét vizsgáljuk a 4-10 éves gyermekek napi gyakorlatának vonatkozásban. Pontosab- ban feltérképezzük, hogy mit is jelent ma a természetben való tanulás, és hogyan hasz- nálják ezt a gyakorlatuk során a református intézményeinkben dolgozó pedagógusok. Mindezek vonatkozásban a következő kér- dések mentén kezdtük meg gondolkozá- sunkat: Miért jó a természetben való tanulás? Mert a természet az igen jó, gyönyörköd- tető szép rend, Isten csodálatos munkája, a bibliai üzenet megértéséhez hasznos, vagy inkább egy tantárgy/tudáselem tartalmai- nak elsajátítása miatt? A természetben megvalósuló spontán megismerés, tapasztalatszerzés, játék, sza- bad tevékenységek mennyire jellemzik a hazai gyakorlatot? A komplex természet a maga össze- függésrendszerével kérdésekre ösztönöz: a „Mi ez?” kérdésétől eljuthatunk a „Ki alkotta mindezt?” kérdéséig: „Mi ez a nö- vény? Mi a neve? Miért úgy hívják? Nekem miért fontos? Milyen más élőlénynek fon- tos, hogy van? Az egész ökoszisztémának miért fontos? Kicsoda alkothatta?” Az óvodás és kisiskolás korosztályhoz elsősorban egészleges és valós érzékszervi tapasztaláson keresztül vihetjük ezt közel, ezért nélkülözhetetlen a tapintás, illatozás, fülelés, vizuális megfigyelés és a mozgás együttesének használata a természetben. Mert a kisgyermeket elérő valódi élmény szül valódi kérdést, amely valódi aktivitást indukál. Ennek következménye lehet a va- lódi válasz egy valódi problémára, amely valódi érzékelésből fakad. Így valósulhat meg az a valódi tanulás, amelynek valóban van értelme a kisgyermek számára. A KUTATÁS CÉLJA ÉS FOLYAMATA A Református Tananyagfejlesztő Csoport és a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar, Gyermek- Természet Kapcsolat Kutatócsoportjának közös kutatásában 24 kérdés segítségével igyekeztünk feltárni a Kárpát-meden- cében működő református intézmények természetben megvalósuló terepi oktatás- nevelés gyakorlatát. 8 Kutatásunk két fő te- rületre irányult: 1. Természetben/természetes környezet- ben való lét (oktatás-nevelés) gyakorlata 2. A bibliai értékrend/keresztyén pedagó- gia/református többlet megjelenése a te- repi oktatás-nevelésben. A kerdoivem.hu oldalon 9 közzétett kér- déssor online kitöltésére 2018. október 1. és november 1. között volt lehetőség. Első hullámban a református intézményveze- tőknek címzett kitöltésre buzdító levelet a Református Pedagógiai Intézet és az MRE Zsinati Iroda Oktatásügyi Iroda közremű- ködésével juttattuk el. Második hullámban ezt követte az egyházkerületi oktatásügyi előadóknak címzett felkérő levél, valamint az MRE honlapján elérhető oktatási intéz- ményrendszer 10 címlistája alapján elérhető intézmények szisztematikus megkeresése. A kitöltési időszak egészében – a kutatás- ban résztvevők – saját személyes reformá- tus ismertségi körüket is megkeresték a kérdőív kitöltésére való buzdítás érdeké- ben. Mindezek eredményeként a kérdőívet 276 fő (ebből 22 fő határon túli) töltötte ki. Ami megközelítőleg a teljes célcsoport – református intézményben dolgozó 4-10 évesek oktatásával-nevelésével foglalkozó – 10 %-a körül valószínűsíthető. 11 A kitöl-Tanulmány9 tésben nagyobb hajlandóságot mutatott a kevésbé fiatal korosztály, lévén a kitöltők 70%-a 40 év feletti. Földrajzilag a Tiszántúl református intézményeiben dolgozók vol- tak a legaktívabbak, akik a kitöltők 56%-át adták, illetve város-vidék vonatkozásában egyértelműen a városi intézményekben dolgozók túlsúlya (213 fő) volt a jellemző. A 276 kitöltőből 59 fő óvodában és 208 fő iskolában dolgozó pedagógus volt. Ösz- szességében a célcsoport vonatkozásában lanyha kitöltési hajlandóságot 12 és nem reprezentatív eredményeket diagnosztizál- hattunk. Ezek a tények részben érthetőek, valamint ebből következően kutatói alá- zatra sarkallták a kutatásban résztvevőket a levonható következtetések vonatkozásá- ban. 13 Bár e két tény jelentősen szűkíti a következtetések erejét, azonban folyama- tok és jelenségek megvilágítására és figye- lemfelhívásra – a nem reprezentatív min- ta ellenére – jó lehetőséget kínálnak. A kérdőívre érkezett adatokból statisztikai adatelemzést végeztünk, a különböző vál- tozók között felfedezhető szignifikanciák és egyéb statisztikailag igazolható össze- függések kiderítése érdekében. A követ- kezőkben a főbb eredmények bemutatása mellett, az ezekből levonható következte- tések, illetve a továbblépés lehetőségeinek megfogalmazására teszünk kísérletet. TERMÉSZETES, HOGY A TERMÉSZETBE MEGYÜNK A GYEREKEKKEL… CSAK KEVESET Kirándulás, séta a szomszédos természe- tes/természetközeli helyszínre, szünidő- ben megvalósuló tábor, erdei iskola/erdei óvoda, természetvédelmi akcióban való tevékeny részvétel (pl. békamentés) a terepi oktatás-nevelés intézményekben megjelenő lehetséges formái. A hazai teremcentrikus benti tevékenységformák mellett a kérdő- ívet kitöltő pedagógusok töredéke gyako- rolja ezeket rendszeresen. S így a tanulás- szervezés speciális, komplex, a gyermekek életkori sajátosságaihoz és igényeihez iga- zodó kinti, terepi tevékenységek kevésbé jellemzőek a magyar református óvodák- ban és iskolákban. A kötelező idősávban megvalósuló kirándulás, séta a leggyako- ribb, amely tevékenység egyértelműen az óvodáskorosztályban jellemző inkább (1. ábra). Piaclátogatás, séta a közeli parkban vagy egyéb természetközeli helyszínen. Míg az erdei iskola/óvoda, a madarász ovi/suli mely terepi tevékenységek hosszabb időtá- vot felölelő, többnapos formák – bár jellem- zően pedagógiailag jobban tervezettek és módszertanilag kidolgozottabbak – mégis a legkevésbé jellemző tevékenységformák a jelen felmérésében résztvevő pedagógusok gyakorlatában. E tevékenységek vonatko- zásában a kutatás további érdekességre is rámutatott: miszerint ezek nem a faluban, hanem a fővárosban szignifikánsan inkább jellemző tanulásszervezési formák. 14 Vala- mint a pedagógustársadalom (jelen kutatás vonatkozásában) életkori eloszlásában egy- értelműen az idősebb korosztály jellemzője, hogy rendszeresen használja ezeket a terepi Next >