Szerkesztői előszó1Magyar Református Nevelésreformátus pedagógiai folyóirat2017 3megjelenik elektronikusan, évente 4 szám ■ letölthető: refpedi.hu/mrnA RefoRMátus ARANy JáNosA címlapon a „Nagy tanári kar” nagykőrösi szoborcsoport látható. Fényképezte Erdei Tamás Ferenc. E számunk illusztrációit készítették: Erdei Tamás Ferenc, Szontagh Pál, Varga Gábor (Vargosz).E számunk elkészítését a hollandiai OGO Alapítvány támogatta. Szerkesztői előszóÜdVözlET Az OlVASóNAk! ■ SzONTAGh Pál 3Tanulmányokdr. Győri l. JáNOS ■ ArANy JáNOS éS A rEFOrmáTuS idENTiTáS 6dr. NyilASy BAlázS ■ ArANy JáNOS BAllAdái A kölTőiSéG, Az ElBESzélő JEllEG éS A drámAiSáG TÜkréBEN 31SzONTAGh Pál ■ ArckéPVázlAT SzEmErJAi SzáSz kárOlyról 42MűhelyBáNNé méSzárOS ANikó ■ kiEmElkEdő Okm TElJESíTméNyűrEFOrmáTuS iSkOlák JEllEmzői: EGy kuTATáS ErEdméNyEiNEk BEmuTATáSA 54SzemleVárAdi-kuSzTOS GyörGyi – VárAdi FErENc ■méhES BAlázS (SzErk.): lElki ArcuNk 64Számunk szerzői 69Szerkesztői előszó3A református köznevelésben 2017 az évfordulók éve. Nemcsak az 500 éve megindult reformációt ünnepeljük, de a magyar irodalom nagy református alakjainak születési évfordulóit is: Arany János és Tompa Mihály 200., Szabó Magda 100. születésnapját. A Református Pedagógiai Intézet az ötszázadik évfordulót rajz-pályázattal, tanulmányi versenyek szervezésével valamint – mint ar ról az MRN 2017/1. számában is hírt adtunk – protestáns hivatásetikai konferenciával ünnepelte. Arany Jánosra 2017 márciusában „A refor-mátus Arany János” konferen ciával emlékeztünk a Károli Gáspár Re-formátus Egyetem Tanítóképző Fő-iskolai Karán, Nagykőrösön. A konferencia hallgatóit tény-legesen, a folyóirat olvasóit most képzeletben Nagykőrösre invitál-juk, megidézve a református gim-názium történetének legfényesebb időszakát, amikor egyszerre hét akadémikus tanított itt. Az 1851. ok tóber 8-ai egyháztanácsi jegyző-könyvben ezt olvashatjuk: „Indít-ványba tétetett, hogy miután Varga János mérnök úr a mathesis tanszékét el nem vállalta, köztudomás szerint pedig ifjú Szász Károly úr, – ki a magyar irodalomra válasz-tatott el, – a mathesisben is kitűnő képzettséggel bir, sőt barátai előtt tett nyilatkozata szerint inkább szerette volna, hogy a mathesisre választatott volna el, a minthogy e tanszékre szintén folyamodott is; tanácsos volna azért ezen tisztelt professor urat a mathesis tanszékre alkalmazni, és az ez által megürülendő magyar Litteratura tanszékére pedig honunk egyik nevezetes költőjét Arany János úrat, mint ki a nevelésben szintén jártas, s hajlamokkal bir, meghívni.”Jelen számunk tanulmányaiban e két híres professzort idézzük meg. Győri L. János a református identitás jegyeit mutatja ki Arany Já-nos munkásságában, Nyilasy Balázs Arany János balladáit a költőiség, Szerkesztői előszó3ÜdVözlET Az OlVASóNAk!A konferencia résztvevői a Nagy tanári kar szobor előttSzerkesztői előszó4az elbeszélő jelleg és a drámaiság tükrében vizsgálja. Arany tanártársai közül a későbbi református püspök, író és műfordító, Szász Károly alakját is felelevenítjük. E számunk recenziójában nem hagyjuk el sem a „hírös várost”, sem a pedagógiát, hiszen a református tanítóképző főiskola dékánja, Dr. Szenczi Árpád születésnapja alkalmából összeál-lított tisztelgő tanulmánykötetet mutatja be a főiskola két nagykőrösi oktatója, Dr. Váradi-Kusztos Györgyi és Dr. Váradi Ferenc. A szám tematikájából látszólag kilóg a Műhely rovatban Bánné Mészáros Anikó elemzése a kiemelkedő kompetenciamérési eredmé-nyeket elérő református iskolákról, de kicsit alaposabban átgondol-va rá kell döbbenünk, hogy a tanulók személyre szabott fejlesztése, a tudományos megalapozottságú önreﬂektív pedagógia az egyik legré-gebbi protestáns hagyományunk. Ezzel a tanulmánnyal is fel szeret-nénk hívni minden pedagógus kollégánk ﬁgyelmét erre a felemelő és felelős örökségre. SzONTAGh Pál főszerkesztőSzerkesztői előszó5Tanulmányok5TanulmányokTanulmányok6A RefoRMátus ARANy JáNosMakkai Sándor elhíresült kijelentése szerint „a magyar irodalomnak csak két költője van, aki igazi vallásos verseket írt: Balassi és Ady.”2 Ez a merész megállapítás Makkai csak egy másik kijelentése fényében értelmezhe-tő, amely magának a vallásnak a mibenlété-re vonatkozik: „…minél emberibb az ember, annál vallásosabb, a szónak nem hitvallás-beli és ceremoniális, hanem lényegi értel-mében.”3 Makkai Sándor megállapításában tehát nem felekezeti vonatkozások játszanak szerepet, hanem elsősorban az Isten–ember kapcsolat egzisztenciális értelemben.Makkai kijelentéséhez csatlakozva beve-zetésül mi magunk is megkockáztatunk egy sarkított megállapítást: az európai gondolko-dást alapjaiban átrendező felvilágosodást kö-vetően igazán két nagy magyar református költőnk van: az egyik a 19. században Arany János, a másik a 20. században Áprily Lajos. Hogy miért? Mert egyedül az ő költészetük-ben érezzük érvényre jutni mindazt, amit általában református identitáson értünk, és itt nem a „vallásos” vagy a „keresztyén”, vagy esetleg a reformáció felekezeteit összefoglaló „protestáns”, hanem kimondottan a „refor-mátus” jelzőn, mint felekezeti megkülön-böztető jelzőn van a hangsúly. Mert csak ők ketten azok, akik úgy őrzik meg és mentik át költészetükbe a 16–17. században kialakult hitvallásos-biblikus hagyomány néhány kulcselemét, hogy közben kezük alatt nem profanizálódik teljesen ez az örökség, hanem lelkük mélyén, különösen kritikus történel-mi és élethelyzetekben ismételten megszólal a szentség iránti alázat is. A puszta ténymeg-állapításon túl természetesen Áprily költé-szetével itt most nem kívánunk foglalkozni, ﬁgyelmünket Arany János és a református identitás kapcsolata felé fordítjuk, engedve a reformáció 500. és Arany születésének 200. évfordulója kettős kihívásának.A szAkRális gyökeRek – A MAgyAR RefoRMátus ideNtitás töRtéNeti, téRbeli, időbeNi Rétegződése és ANNAk hAtásA ARANy JáNos világáRAA protestáns identitás Kósa László szerint történeti, térbeli és időbeli változataiban ra-gadható meg leginkább.4 A református öna-dR. győRi l. JáNosARANy JáNos és A RefoRMátus ideNtitás1zonosság fontosabb elemeit az alábbiakban ugyanezen paraméterek mentén próbáljuk számba venni.A reformáció megjelenését követő száz esztendő, azaz a 17. század elejéig terjedő időszak az új hitvallások és hitelvek megszi-lárdulásának ideje. Bár ekkor még alig be-szélhetünk önálló református hagyomány ról, az már kezdettől jól látszik, hogy a for málódó új identi-tás alappillére a Sola Scriptura (Egyedül az Írás) szellemében a biblicizmus, azaz a biblikus műveltség kiteljesedése. En-nek dogmatikai vonatkozás-ban leg főbb következménye a kálvini elveken alapuló predestinációs hit, etikai vonatkozásban az ebből fakadó szigo-rú munka- és hivatásetika, társadalmi vo-natkozásban pedig az előbbiekben gyökere-ző kritikai hajlam és szociális érzékenység. A predestináció nehéz dogmatikai kérdés5, amellyel a kora újkor átlagembere nemigen tudott megbirkózni. A reformá-tus hitgyakorlatot azonban öntudatlanul áthatotta, s nagyjából egy olyan hittapasz-talatot jelent, amelyet az ember nem csele-kedeteivel érdemel ki, hanem kegyelemből Istentől kap ajándékba. Hogy ez Arany hő-sei cselekedeteinek is elemi mozgatója, arra a költő műveiben számos példát látunk. Szondi György például Ali pasa kegyelmi ajánlatára így üzen vissza: „Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: / kegyelmet urad-tól nem vár soha Szondi, / Jézus kezében kész a kegyelem: / Egyenest oda fog folya-modni.” (Szondi két apródja). Toldi pedig ilyen önjellemzést ad magáról, amikor a mű végén édesanyjával újra találkozik a kirá-lyi udvarban: „Miklós pedig monda: Nem megjövendöltem, / Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem? / De nem köszönöm azt magam erejének: / Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.”A predestinációs hittudat tudvalevőleg nem teszi passzívvá az embert, hanem épp ellenkezőleg, aktív cselekvést, kritikus ma-gatartást (ennek forrása a helyes önisme-ret) és szociális érzékenységet eredményez. E magatartás-formákat az indikálja, hogy Kálvin szerint a kiválasztottsá-ga tudatában élő ember egész éle tét Isten szolgálatába állítja. Köztudott, hogy Arany tel-jes mértékben bírta ezeket az erényeket, s ez által került egyensúlyba nála tett és beszéd, hivatás és költészet, magán-élet és közéleti szerep, s mindez a reformá-ció spirituális örökségéből is táplálkozott.6A protestáns etika társadalomkritikai és szociáletikai attitűdje az irodalomban leg-gyakrabban a szegény és a gazdag példázatos ellentétezésében jelenik meg. Ennek bibliai inspirálója a gazdag és Lázár története mel-lett számos jézusi példázat és egyéb evangé-liumi történés lehet. Témánkkal kapcsolat-ban érdemes azonban hangsúlyozni, hogy a szociális viszonyok ilyen leegyszerűsített modellezése a kora újkori hazai református prédikátori irodalomnak is kedvelt témája volt. Tofeus Mihály erdélyi prédikátor egyik 1683-ban megjelent zsoltármagyarázatában ezt olvassuk: „Mégyen az úton a szegény ember egyedül egy pálcával, mezítláb, vagy bocskorban, rongyos öltözetben, szembe jön véle a gazdag ember, hintón, vagy pa-ripán, nagy gazdagsággal, friss fényes kön-tösben. Azt mondja Salamon: mind a kettőt az Isten formálta, ha Őfelségének tetszik, Tanulmányok7A predestinációs hittudat tud-valevőleg nem teszi passzívvá az embert, hanem épp ellenke-zőleg, aktív cselekvést, kritikus magatartást (ennek forrása a helyes önismeret) és szociális érzékenységet eredményez.Tanulmányok8ezt a gazdagot a hintóból, paripáról leveszi, s a porba ülteti, megalázza, ama szegényt a porból felvészi, s ennek hintajára vagy pa-ripájára ülteti, és felmagasztalja.”7 Arany János 1847-ben született A szegény jobbágy című versét olvasva az az érzésünk, mintha a költő a fenti prédikációszöveg első gondo-latsorát szedte volna versbe: „Széles ország-úton andalog a jobbágy, / Végzi keservesen vármegye robotját… / Ott ül a szegény pór az első saroglyán, / elkopott ostorát a kezé-ben fogván; / …Széles országúton, mint a szél morgása, / hallik a távolban hintó robo-gása, /…Dölyfös úri kocsis űl a hintó bak-ján / Félkezében cifra ostort suhogtatván…” (a kiemelt szavak a szó szerinti és tartalmi egyezéseket jelzik!). Nem valószínű, hogy Arany ismerte Tofeus másfél évszázaddal korábban megjelent szövegét, a hasonlóság mégis elgondolkodtató. Az ugyanis jelzi, hogy a református prédikátori irodalomban megvoltak az Arany-féle verses életképek prózai előképei, s ma már alig feltárható szellemi csatornákon át – prédikációk vagy vallásos elmélkedések, népkönyvek közvetí-tésével – a költő kapcsolatba kerülhetett ez-zel az örökséggel. Ez a feltételezés még azzal együtt is megállhat, hogy a szakirodalom tud a vers egy ennél konkrétabb forrásáról is.8 A szépirodalomban nem ritka ugyanis, hogy alkotás közben több élményréteg ra-kódik egymásra. Mint lentebb látni fogjuk, Aranyra különösen is jellemző, hogy élet-képszerű vagy epikus műveiben konkrét szövegszerű forrásokra hagyatkozik.A predestinációs hitnek van még a fen-tieken túl egy további, közösségi vonatko-zású aspektusa is, amelyről gazdag irodalmi utóélete miatt külön is szólnunk kell. A pre-destinációs hitben gyökerezik és a zsidó-magyar sorsanalógián alapul ugyanis az az ószövetségi hátterű történelemértelmezés, amely Izráel népe történetének eseménye-iben (kivonulás Egyiptomból, pusztai ván-dorlás, honfoglalás a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, elhajlás Istentől a bálványimá-dás felé, aminek következménye a babiloni fogság, a próféták megtérésre hívják a né-pet stb.) a magyar nép történetének egyes állomásait látja. (Kivonulás Szkítiából, ván-dorlás, honfoglalás a bőséges Pannóniában, a keresztyénség felvétele, elhajlás Istentől, aminek következménye a tatár és török, mint Isten büntetése, végül a prédikátorok megté-résre hívják a népet.) A kora újkori magyar prédikátorok a személyes hit hirdetése mel-lett az egész nép szószólói is kívántak lenni Isten előtt. Luther alapkérdése mellett (Ho-gyan kerülhetek kapcsolatba a kegyelmes Istennel) a pogány török és a katolikus Bécs szorításában arra a kérdésre is választ keres-tek: hogyan történhetett meg velünk mind-az, ami megtörtént, s a feleletet az imént vá-zolt sorsanalógiában találták meg.9 Ez a történelemértelmezés a török ki-űzése és a protestantizmus számszerű vissza-szorulása után elhalványult a magyar törté-nelmi tudatban, néhány kulcseleme azonban makacsul továbbélt, s kritikus történelmi pillanatokban felszínre bukkant: nyomai lát-hatók Kölcsey Himnuszában, deszakralizált változatában Petőﬁnéhány versében, és mint látni fogjuk, Arany is ismerte ezt a hagyo-mányt.A biblicizmusból, mint legfőbb refor-mátus identitáselemből már a 16. században kisarjadt egy másik, a sajátos anyanyelvi tu-dat, hiszen a reformáció legfőbb kulturális hozadéka az volt, hogy a Szentírás üzene-tét anyanyelven kívánta eljuttatni minden Tanulmányok9emberhez. Ennek a jelenségnek elsősor-ban nem teológiai, hanem sokkal inkább etnikai és történelmi gyökerei voltak. Kö-zép-Európa keleti régióiban az anyanyelv a nemzeti és felekezeti identitásnak máig meghatározó eleme. A magyarságnál kü-lönösképpen, hiszen a nyelvi elszigeteltség miatt elődeink már a honfoglalás korában is fenyegetve érezhették ma-gukat. Az anyanyelv a kései humanizmus idején, a 16. szá-zadban vált meghatározóvá az európai írásbeliségben, s eb-ben a folyamatban a reformá-ció meghatározó szerepet ját-szott. A reformátorok felismerték ugyanis, hogy az írni, olvasni tudó emberhez köny-nyebb eljuttatni üzenetüket. A század végé-re a Kárpát-medence magyar lakosságának már mintegy 90%-a református lett, s a magyar nyelvű nyomdatermékek többsége is bibliafordítás, énekeskönyv, katekizmus, prédikációs kötet vagy felekezeti színezetű tankönyv volt. A reformátusság így vált a magyar nyelv egységesülésének előmozdí-tójává.10 A magyar református identitás harma-dik fontos eleme a saját felekezeti iskolához való rendíthetetlen hűség, ami az előzőek-ből szervesen következik. Kálvin reformá-tori programjában lényegesebb szerepet játszott az iskolaügy, mint Luthernél.11 Az oktatás mindhárom szintjét képviselő refor-mátus kollégiumok (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Gyulafehérvár-Nagyenyed, Várad) és a hasonló szellemben, de alacsonyabb szin-ten működő vidéki partikuláik behálózták a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit, s így a biblikus és anyanyelvi műveltség leg-főbb végváraivá váltak.A református identitás e három 16. szá-zadi eredetű pillére Arany János műveltsé-gének is alapját képezi: alig van költőnk, aki nála jobban ismerné a Szentírást és az ah-hoz kapcsolódó művelődési hagyományt. Ő a legnagyobb és legárnyaltabb szókincs-csel rendelkező, ha úgy tetszik, a „legmagya-rabb” költőnk; s végül összes tanulmányait és préceptori, majd tanári mun-káját református iskolákban (a debreceni anyakollégiumban és annak nagyszalontai, kisúj-szállási, nagykőrösi partikulá-iban) végezte. A magyar protestantiz-mus történetének második, a 17. század ele-jétől a 19. század közepéig tartó időszakát Kósa László a „megkülönböztetés korsza-ká”-nak nevezi.12 Ez idő tájt a magyar pro-testantizmus, benne a reformátusság, köz-jogi értelemben folyamatosan hátratételeket szenvedett. A reformátusság tudatában így „összefonódott a vallásszabadság és a rendi szabadság, majd az ország függetlenségének ügye”.13 A történelmi kényszer folytán így vált a református „magyar vallás”-sá.Lelkiségtörténetileg a szóban forgó bő két évszázad korántsem egységes. A 17. szá-zad nemcsak az ellenreformáció, hanem a török hódoltság záró időszaka is. E kettős szorításban tovább éltek a református iden-titás hitvallásos elemei, és szívósan tartotta magát az ószövetségi gyökerű történelem-értelmezés is, ami a hitélet közösségi ele-meit konzerválta. Mindezt némileg ellen-súlyozta a század derekától angol hatásra megjelenő puritanizmus. Ez a mozgalom a személyes hitgyakorlatra helyezte a hang-súlyt, s a lelkiismeretet tekintette az emberi cselekedetek fokmérőjének. A magyarnál Az anyanyelv a kései humaniz-mus idején, a 16. században vált meghatározóvá az eu-rópai írásbeliségben, s ebben a folyamatban a reformáció meghatározó szerepet játszott.Next >