A kapernaumi százados szolgájának a meggyógyítása

(Lukács evangéliuma 7,1–10)

Olvasmány

Jézus idejében Izráel a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott. A rómaiak és a zsidók nem voltak jóban egymással. Érthető ez, hiszen a zsidók okkal utálták az őket leigázó rómaiakat, a megszállók pedig joggal féltek a legyőzöttek bosszújától. Volt azért kivétel is.

Kapernaum helyőrségének római parancsnoka szerette a városiakat, barátsága jeléül zsinagógát is épített nekik. A zsidók pedig hálásak voltak a bőkezű adományozónak.

Amikor Jézus egyszer erre járt, a zsidók vénei azzal fogadták, hogy a százados szeretett szolgája halálos beteg. Őket küldte, hogy kérjenek segítséget a Mestertől, mentse meg kedvenc emberét. Jézus egyből a parancsnok háza felé indult, és már félúton volt, mikor újabb küldöttséggel találkozott. Üzenetet hoztak a századostól:

– Uram, ne fáradj! Római vagyok, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba lépj! Elég, ha szólsz, és tudom, már attól meg-

gyógyul a szolgám!

Jézus elcsodálkozva így szólt:

– Bizony, egész Izráelben nem találtam embert, akinek ekkora hite lett volna!

Mire a szolgák visszatértek urukhoz, a beteg meggyógyult.