(Máté evangéliuma 26,57–68; 27,1–2.11–14)

Miután Jézust az utolsó vacsora éjszakáján a főpap emberei Júdás segítségével elfogták a Gecsemáné kertben, a nagytanács elé vitték kihallgatásra.

Farizeusok és hamis tanúk rosszindulatú vádjai és kérdései kereszttüzébe került:

– Azt mondod, le tudod rombolni a templomot, és három nap alatt fel tudod építeni?!

– Képes vagy vakokat meggyógyítani?!

– Halottakat feltámasztani?!

– Kenyeret szaporítani?!

– Ördögi erő, sátáni varázslat!

– Azt mondod, új törvényt hozol a népnek?!

– Te vagy a zsidók királya?

– A megígért Szabadító, a Messiás? Hát neked semmi sem szent?!

– Semmit sem felelsz?

– Az élő Istenre kényszerítelek, áruld el, Te vagy a Krisztus, az Isten Fia?

– Te mondtad – felelte Jézus határozottan. – Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.

Kajafás, a főpap és a Nagytanács tagjai tomboltak dühükben és felháborodásukban. Köpködni és verni kezdték a megkötözött vádlottat!

– Nem kell több bizonyíték! Istenkáromló bűnös vagy! Halál rád!

Jézust megkötözték, és a római helytartó, Pilátus elé vitték, aki megkérdezte:

– Te vagy a zsidók királya?

– Te mondod – válaszolta ismét Jézus, de a gyűlölködő papok vádjai közt csendben maradt.

– Semmit sem hozol fel a védelmedre, Jézus? – kérdezte tőle csodálkozva, de Jézus csak hallgatott.

Tudta, vállalnia kell a halált, hogy győzzön felette, és így szabadítsa meg az embereket.