7. Sámuel elhívása

Sámuel kisgyerekkora óta a templom mellett élt. A szentély öreg papja, Éli nevelte. Nem csoda hogy sokat hallott Izráel Istenéről, az Úrról, és mindarról, amit mondott, tanított, és azokról a csodákról is, amiket tett. Mégis, a legesleg-jobban azt a történetet szerette, amit édesanyja mesélt neki a születéséről.

Anna, az édesanyja nagyon szeretett volna gyermeket, de hosszú-hosszú ideig nem esett teherbe.  Minden évben megtette a többnapos utat Silóba, és feljött a templomba imádkozni Istenhez, hátha egyszer meghallgatja az Úr a kérését, és megáldja egy gyermekkel. Egyik évben különösen megrendülten ment Isten elé, és elsírta magát imádság közben. Élinek, a templomban szolgáló főpapnak is megesett a szíve Annán, így áldotta meg őt:

– Adja meg a kérésedet az Úr! – mondta.

Még abban az évben megfogant a kis Sámuel, édesanyja pedig elhatározta, hálából, a templomban tett ígéretéhez híven az Úrnak ajánlja fel a megszületendő gyermeket. Így került Sámuel a templomba, Éli mellé.

Azóta évek teltek el, Sámuel sokat segített a templom körül, és egyre többet tudott az Úrról, de Őt magát sosem hallotta.

Serdülő fiú volt már, amikor egyik éjszaka különös dolog történt. Hívó hangot hallott.

– Itt vagyok! – válaszolt Sámuel, és futott Élihez, mert azt hitte ő hívja.

– Feküdj vissza aludni, nem én hívtalak! – szólt Éli.

De nemsokára újból hallotta a hangot a fiú, és újra csak Éli paphoz fordult. Ő pedig ismét visszaküldte az ágyába.

Amikor harmadszorra is hang ébresztette fel álmából Sámuelt, Éli végre megértette, hogy az Úr az, aki szólítja a fiút:

– Ha még egyszer hallod, hogy szólít, hallgasd meg, mit mond, mert az Isten szól hozzád!

Sámuelt negyedszer is megszólította az Isten. Most már nem futott Élihez, hanem csendesen így szólt:

– Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! – tudta, hogy Ő az, az Isten, aki édesanyját annak idején megvigasztalta, és Akinek az életét köszönheti. Ő az, aki már születése előtt tudta, mi a terve vele. Sámuel később is, bíraként és prófétaként is figyelte, és meghallgatta Isten szavát. Ő kente fel Izráel első királyait, Sault és Dávidot, és ő segített nekik Istenre figyelve vezetni az országot.