(Ruth könyve 1–4)
Naomi szerencsés asszonynak mondhatta magát: hűséges férje volt, Elímelek, és két szép fiúval is megáldotta őt az Úr. A boldog évek után azonban szűk esztendők következtek. Éhínség tört ki az országban, és a családnak el kellett költöznie Betlehemből.
Egy idegen országban, Móáb földjén telepedtek le. Az ott töltött idő alatt megszokták, sőt megszerették új lakóhelyüket. Az apa meghalt, de a fiúk felnövekedve választottak egy-egy Móábi lányt, Orpát és Ruthot, így alapítottak új családot.
Nemsokára Naomi fiai is meghaltak, csupán a két Móábita lánnyal maradt, a két menye lett a családja. Pedig abban az időben az asszonyoknak szinte lehetetlen volt egyedül, kenyérkereső férfi nélkül eltartani magukat.
– Hazamegyek! – határozta el magát Naomi keserűen. – Menjetek Ti is haza a családotokhoz, könnyebb lesz nektek ott új életet kezdenetek!
Orpá el is búcsúzott tőlük, Ruth, azonban nem volt hajlandó, mert nagyon megszerette anyósát: – Ahova te mész, oda megyek én is, néped az én népem, Istened az én Istenem – válaszolta.
Így történt, hogy Naomi Ruthtal költözött vissza Betlehembe. Bizony, keserű hazaérkezés volt ez! Férjével és két fiával ment el, most özvegyként, egy idegen leánnyal az oldalán tért vissza. De az Úr nem hagyta őt gondoskodás nélkül! Ruth nemcsak hűséges, de kedves és szorgalmas teremtés is volt. Egyik nap, amint az aratók után a lehullott kalászt szedegette, hogy legyen mit enniük, megismerkedett Bóázzal, a föld gazdájával. Bóáz hamar megkedvelte a jólelkű lány, és amikor kiderült, hogy anyósával, Naomival közeli rokonok, nagyon megörült. Hamarosan Bóáz és Ruth összeházasodtak, és új családot alapítottak Betlehemben. Gyermekük is született, Óbéd.
Naomi újra otthon érezhette magát szülőfalujában. Azt pedig nem is sejtitek, micsoda leszármazottjai lettek ennek a családnak! Utánanézhettek Máté evangéliumában, az első fejezet 5. versében.