5. Gedeon története

(Bírák könyve 6–7)

Nehéz idők jártak Izráelre. Egy ellenséges rablónép, a midjániták szállták meg az országot. Kifosztották a magtárakat, elhajtották a juhokat, Izráel fiai pedig nincstelen földönfutókká lettek saját hazájukban. Nem véletlenül. A nép elfordult Istenétől, elfeledkeztek Józsué szavairól, idegen isteneket tiszteltek. De Ő nem feledkezett meg róluk.

Egy Gedeon nevű fiatalembert szólított meg, legyen vezére a nyomorúságba jutott népnek. Isten bátorítására szembeszállt az ellenséggel. Először bálványukat, Baalt döntötte le, oltárt épített Istennek, majd sereget kezdett gyűjteni, hogy legyőzze a betolakodókat. Több ezer izráelita gyűlt össze a hívó szóra. Isten azonban így szólt Gedeonhoz:

– Állj! Túl sok ez a nép! Azt akarom, hogy Izráel bennem bízzon, ne a saját erejében! Küldj haza belőlük!

Gedeon engedelmeskedett a furcsa parancsnak:

– Aki fél, inkább most menjen haza, a csata előtt! – mondta Gedeon az embereknek. El is széledt a tábor nagy része.

– Még mindig sokan vannak – mondta az Úr Gedeonnak – Küldd le őket a vízhez inni, és csak azokat válaszd ki magadnak, akik a tenyerükből isznak, a többit hagyd itt a táborban!

Gedeon így tett. Mindössze háromszázan maradtak az ellenség sokezres seregével szemben. Gedeon és emberei mégsem féltek, mert tudták, Istennek terve van a győzelemre. Az éj leple alatt bekerítették a midjániták alvó táborát, majd hirtelen, egy adott jelre, mindenki fáklyát gyújtott, és kiáltozni kezdett:

– Az Úrért és Gedeonért! – hangzott mindenfelől.

Hatalmas pánik tört ki az ellenség táborában. Mindenki a fegyvere után kapott, és vaktában kezdett hadakozni. A midjánita sereg önmagát kaszabolta le.

Izráel az Úrra hallgatott, és megszabadult. Gedeon pedig, bár a nép királlyá akarta tenni, Istent tartotta Úrnak, és még sokáig maradt az Úr népének bölcs és bátor bírája.