(Királyok első könyve 3,16–28)
Történt egyszer, hogy két kétségbeesett anya jelent meg a király színe előtt, hogy igazságot tegyen köztük. Megszokott dolog volt ez Izráelben. A királyt nemcsak országot érintő dolgokkal, hanem peres ügyekkel is felkeresték.
– Uram, király! Ez a nő el akarja venni a gyermekemet! – kezdte az egyikük – Azt állítja, hogy az övé, pedig én szültem, az enyém!
– Egy házban lakunk, egyszerre szültünk – folytatta a másik –, de az ő fia meghalt, mert álmában ráfeküdt! Aztán még éjjel kicserélte a két gyermeket, és én arra ébredtem, hogy egy halott csecsemő fekszik mellettem! De igazat szólok, nem az az enyém, hanem ez, amelyik él! Tégy igazságot, Bölcs Salamon király! Add vissza a fiamat!
– Vajon melyikük mond igazat, melyikük lehet az igazi édesanya? – morfondírozott magában a király.
– Hozzatok egy kardot! – parancsolta a király mindenki megdöbbenésére.
– Vágd ketté azt a gyermeket, hogy jusson mindkettőnek belőle! – szólt a mellette álló katonára.
– Ne tedd, király! – sikoltott fel rémületében az egyik asszony – Inkább legyen a másiké a gyermek, csak ne bántsd!
– Ő az igazi anya! – jelentette ki Salamon. – Neki adjátok a gyermeket!
Így tett igazságot Salamon király, akinek bölcsessége sok másban is megmutatkozott.
