11.  Barátom van: Dávid és Jónátán

A csodás győzelem után Saul király a szolgálatába fogadta Dávidot. A királyi udvarba került, itt ismerkedett meg Jónátánnal, a király legnagyobb fiával. Első találkozásuk után hamar jó barátok lettek. Onnantól kezdve együtt járták a határt, kalandoztak, küzdöttek a seregek élén, és minden tervüket, gondolatukat megosztották egymással. Egyszer Jónátán még a köpenyét, íját, kardját is ajándékba adta barátjának. Megegyeztek abban, hogy sose hagyják cserben egymást, bármi történjék is.

Nem is gondolták, milyen hamar eljön az idő, amikor élet-halál kérdése lesz egyikük számára ez az ígéret!

A dolgok kezdtek rosszra fordulni. Jónátán apja, Saul egyre féltékenyebb lett Dávidra. Nem csoda, hiszen a nép hősként kezdte ünnepelni a kis pásztorfiúból lett harcost, aki Isten segítségével egyik győzelmét aratta a másik után, úgy, hogy a király hírneve lassan elhomályosult mellette. Saul egyre dühösebb, elkeseredettebb és gonoszabb lett. Jónátán, amikor megtudta, hogy apja meg akarja ölni barátját, egyből Dávid segítségére sietett, és kimenekítette őt az udvarból. Közösen kitalált titkos jelzésekkel adta tudtul Saul rosszindulatát. Nehéz volt a búcsú, mert féltek, hogy nem találkoznak többé. Az elkövetkező években Jónátán apja mellett maradt, Dávidnak pedig bujkálnia kellett a féltékeny király haragja elől, de barátságuk, amelyet fiatalon kötöttek, életük végéig megmaradt.